Konkrétan, a depresszió szélén állok. Mit tegyek?
14 éves lány vagyok. 9 hónapja, Vancouverbe költöztem, a szüleimmel és a húgommal. Nos, azt kell tudni rólam, hogy imádom a nagyszüleimet, velük nőttem fel. Még a szüleimnél is jobban szeretem őket. De ők nincsenek velem. Mielőtt elköltöztünk, a szüleim megkérdezték, hogy akarok-e költözni. A válaszom igen volt. Akkor még azt hittem, hogy jó lesz, és hogy erős leszek. Tévedtem. 9 hónapja, a legfőbb tevékenységem a sírás. Mielőtt elköltöztünk, komolyan, borzasztóan boldog lány voltam, mindig mosolyogtam. Mostanra, viszont egy kész idegroncs lettem. Véleményem szerint, a szüleim utálnak. Otthon sosem viselkedtek velem így, viszont az utóbbi hónapokban, baromi sokszor hajtogatják azt, hogy utálnak, miért nem tudok semminek sem örülni, semmibe veszem őket, stb... És hogy miért? Mert szomorú vagyok. Ezért vágják a fejemhez, ezeket a sértő szavakat. Egy hónapja, viszont teljesen bekattantam, ma még a kést is elővettem, egyedül a nagyszüleim miatt nem tettem meg. Iskolába menet, sokszor gondolkodom azon, hogy jobb lenne elszökni. De nem tudok elmenekülni. Egyszerűen, a nagyszüleim éltetnek. Senkisem tudja, hogy milyen érzés az, amikor a születésnapodon, nincsenek veled azok, akiket a legjobban szeretsz, pluszban még apádtól is kapsz egy jó nagy büdös pofont. Olyan szinten kivagyok, hogy a fejemet szoktam a falba verni, és karmolni szoktam magam. Nem tudom, hogy ez mire jó, de egyszerűen ezt már nem bírom. Egyre jobban hazaakarok menni. Viszont amikor megkérdezik hogy menni szeretnék-e haza, akkor mindig nemmel válaszolok. Valami még mindig ég bennem, talán a remény sugara, hogy ez még lehet jobb is, viszont kezdem elveszíteni a reményt. Szomorúan kelek, szomorúan fekszem. Szomorú az egész életem. Mit tegyek? Szerintetek jobb lenne hazamennem, vagy még várjak egy kicsit? A szüleimmel egyre rosszabb a kapcsolatom, hogyan lehetne olyan jó, mint régen? Egyáltalán, ebbe a helyzetbe, mi a franc a legjobb megoldás?
(NEM KITALÁCIÓ! Már írtam ki ide egy kérdést, de mindenki azt írta válasznak, hogy "kamu". De nem, ez tényleg nem az.)
Köszönöm szépen a válaszokat, nagyon sokat segítettek!
Idő közben, kaptam egy hatalmas csomagot a nagyszüleimtől, aminek borzasztóan örülök, mert sok olyan tàrgy van benne, ami sok jó emléket hozott vissza nekem.
Az utolsónak pedig köszönöm szépen a választ! Pár hete elkezdtem úszni, és kosarazni, ma sajnos edzés közben kibicsaklott a bokám, szóval most itthon pihengetek:/
Mégegyszer köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!