Lányok, ti el tudtok készíteni a párotoknak egy korrekt kétfogásos ebédet, vagy az a hozzáállásotok az egészhez hogy ti nem vagytok házi "cselédek"?

Hidd el, jobban jársz ha olyat választasz aki nem ismeri felé a fokhagymát. Mikor a párom megismertem, a sót, cukrot izlelés alapján és a fűszerpaprikát ismerte, mert az piros.

Tőlem megtanult úgy főzni, ahogy én szeretem a kajákat. Nem kellett alkalmazkodnom az ő izvilágához.

Kérdező, nem az a cselédség, ha valaki főz. Ha valaki szeret főzni, és főz a családjára, oké. Cselédség az, mikor a párommal egyformán nem szeretünk, nem akarunk főzni, egyformán lusták vagyunk hozzá, de nekem kell megtanulnom, mert nő vagyok.

De most figyelj, ha te szeretsz és tudsz főzni, miért kéne a nőnek is? Fordított nemeknél, ha a nő tudna és szeretne, senki nem mondaná, hogy ez túl sok munka a nőnek - manapság is sok helyen ez van.

Vagy összejössz valakivel, aki olyan, mint én, én nem tudok, szeretek főzni, viszont imádok takarítani. Ilyenkor mi lenne?

Mert ha te tudsz és szeretsz főzni, de a másiktól is elvárod, akkor te is érzed, milyen megalázó egy felnőttet folyamat etetni.

Marhapörkölt, rizs, csirkemell...

Úgy írod ki a kérdést, mintha ez lenne a konyhaművészet csúcsa.

A férfiaknak miért ne lenne ez ugyanolyan alaptudás, mint a nőknek?

Vagy te még a középkori mentalitás szerint élsz?