Azok a nők akik azt mondják, hogy szeretném magam nőnek érezni egy párkapcsolatban és legyen a férfi férfi azok a hagyományos felállást részesítik előnyben vagy másként értik?

Ezen általában azt értik, hogy legyen egyenlőség a jogok terén, de amúgy a férfi "tartson előrébb az életben" (egzisztenciálisan).

Szóval az ilyen nőknek egy olyan férfi kell, aki férfiasan és határozottan elér mindent az életben, aztán ha a nőnek az úgy kellemesebb, átmegy papucsba, ha meg úgy az előnyösebb, akkor über-sikeres macsóba.

Csak ugye ilyen a valóságban nincs, ebből erednek a nagy csalódások :D

Én, amikor azt mondom szeretném nőnek érezni magam a házasságomban, nem ezekre a javakra értem hogy jogsi, jövedelem, autó.

Hanem azt hiányolom hogy nem fogdossa meg a cicim vagy a fenekem csak úgy spontán a konyhában vacsora készítés közben, csak úgy elhalad mögöttem. Azt hiányolom hogy mikor megy dolgozni és mondom neki hogy milyem jól áll neki ez az ing/zakó/nadrág stb., és milyen szexi (kajánul mosolyogva), ő ezt soha nem viszonozza. Azt hiányolom, mikor zuhanyzás után végig nézek rajta, ránézek a meztelen testére és azt mondom hiányzol már... Ez visszafele nincs meg. De nem csapok patáliát, mert ha ezek a dolgok maguktól nincsenek meg, nem érez "késztetést" ezekre, akkor az már rég rossz. Ezt nem megparancsolni kell a férfinek hogy "kívánj!". Mert ezt nem lehet elvárni. Ha nem kíván már hát nem kíván. Nekem ez a gondom, ezért nem érzem nőnek magam a házasságunkban. És igen, szeretném annak érezni magam. Nő vagyok, ilyen vagyok. (2 gyerekünk is van). 7/7 napot tornázom a gyerekek mellett (sokkal fittebb vagyok mint ő) , nemrég csináltattam új frizurát, nem fekszem mellé szőrös lábbal. De nem érzem hogy nőnek tekintene. Többet nem tudok tenni per pillanat.

Nem a nemi szerepekről van szó, és nem is értem, miért gondolod, hogy attól alávetettnek kell lenni, mert valaki élvezi, ha nőként bánnak vele. Veled van a baj, ha szerinted úgy kell nőként bánni valakivel, hogy megalázod és kíméletlenül ledominálod.

Inkább azokról a dolgokról van szó, amit az előző válaszoló mondott. Hogy udvaroljon a férfi, kedveskedjen, mint a kapcsolat elején, éreztesse velem, hogy vonzó vagyok számára, hogy tetszem neki, hogy értékesnek tart. Ez nem alávetettség, ez érzelmi igény.

#2

Nálunk is ugyanez a helyzet és nagyon nyomasztó, mintha csak azért lenne velem hogy legyen valaki akivel könnyebb tolni a szekeret, szóval akár egy férfivel is élhetne mert az legalább ügyesebb (műszaki dolgok), erősebb(fizikum).

Hiába kedveskedek én is, nem viszonozza, sőt van hogy egyenesen zavarja.

Néha már élni sincs kedvem.

Miért nevelnek bennünket gondoskodó, szerető nőnek ha aztán egyszerűen nincs rá igény.

Én ez alatt azt értem, hogy érzelmileg érezzem magam biztonságban és tekintsem rám, mint nőt, akit kíván.

Semmi köze ahhoz, hogy mit keres és milyen kocsija van. Amíg csak ebben a síkban tudtok gondolkodni, addig sok jót ne reméljetek az életben. Ezzel csak olyan csajokat vonzotok be, akik felületesek és csakis a pénzért, meg a kocsiért mennek

30n

Nem tudom, én nőnek érzem magam mindig, akkor is, ha senki nem csöcsörész meg.

Nem volt még olyan, hogy nem éreztem nőnek magam.

Cica, nem pontoztalak le. Vagy most vádoljalak vissza, hogy te meg visszapontoztál? Alacsonyabb százalékon vagyok, mint te.

Hány éves vagy, hogy pontozgatás miatt kell nyafizni? Rosszabb lett az életed attól, hogy nem vagy 100-on? Nem fog az életben soha mindenkinek tetszeni a véleményed, és joguk van kifejezni.

Speciel leszarom, hogy kinek nem tetszik, amit mondok. Szerezz te is egy picike, más emberektől független önbizalmat.

Semmi bajom a válaszoddal, csak azon kuncogtam, hogy elképzeltem, hogy lelkileg rosszul vagyok, odajön a férjem, ráver a seggemre, megnyomkodja a mellem, én meg kivirulok, hogy váó, micsoda nő vagyok. Számomra életszerűtlen és egy nyilvános fórumon nem csak a másik seggét nyalhatom, hanem ellenvéleményt is megfogalmazhatok, ahogy az engem lepontozók is megtehetik.