Lányok, nők! Mennyi ideig várnátok?

Attól függ kikkel ragadtam egy szigeten. Ha ott van Chris Pratt, akkor amint a lábam partot ér... :) :) :)

Ha az a pasi lenne a barátom, akibe most szerelmes vagyok, vagy valaki más, de teljesen jól működne a kapcsolat, akkor elég sokat, mert hiányozna az illető meg gondolnék rá, de ha még mindig az exemmel lennék együtt, akivel csak húztam a szakítást és tényleg megcsaltam, akkor már az első adandó alkalommal. :D Szóval az otthoni kapcsolatom minőségétől is függ. 23/L

Addig, amíg végleg feladom a reményt, hogy hazajutunk. Ha van egy szikrányi kis lehetőség is még, hogy visszajuthassak a férjemhez, akkor addig egészen biztosan nem tenném meg. Más kérdés, hogy ő mikor adja fel a várakozást, és mikor veti magát más nő karjaiba. Nem mondom, hogy nem érteném meg, de nagyon bántana, ha én mondjuk három évig rendületlenül kitartanék, és mikor hazaérek, akkor meg ott látom őt, amint egy idegen nővel neveli a gyerekeinket.

Egy lakatlan szigeten egy rakás hapsival én attól félnék, hogy megerőszakolnak, és nem az én erkölcsi tartásom bedőlésére várnak...

Kb. A masodik este. Mivel aznap uton voltam,reggel nyilván szexeltem a pasimmal, igy aznap este még nem hianyozna annyira, illetve az izgalom, hogy nem jutunk haza valószínűleg elterelné a gondokataimat. De masnap már igen negenelkedne a libidóm. Egyet biztos magamra huznék..

4es és hol marad a bizalom?

7- ha belegondolsz az otthon maradottak helyzetébe, akik azt se biztos, hogy tudják, élsz-e még egyáltalán, akkor logikus feltételezés, hogy nem fogják örök életükre a magányt választani. Pár évig még lehet, hogy reménykednek, de idővel meggyászolnak, lezárják a múltat és tovább lépnek. Ez a természetes reakció, egészséges ember így csinálja. Az, hogy ez kinek mennyi ideig tart, már más kérdés. És bennem ez merülne fel. Azért az elég irreális lenne, hogy mindenki tudja a világon, hogy mi élünk, csak _valahogy_ mégsem tudnak megmenteni.

Ha egy rakás pasival maradna ott egy szem nő, félő , hogy nem a nő döntené el mikor...