Veletek is elfordult már olyan, hogy hirtelen a semmiből berobbant valaki az életetekbe aki aztán fenekestül felforgatta, megváltoztatta azt? Hogy fogadtátok?

Igen, a semmiből és olyan 20 perc kellett hozzá. Végül is szerelem, szeretet, házasság, gyerek, minden lett belőle.

Én egy állandóan bulizós alkeszból lettem egy családszerető, családért mindent ember.

Idén év elején ismertem meg valakit, nem akartam ismerkedni, munkahelyet váltottam, azon volt a fókusz, aztán jött ő... Csak akkoriban lépett egyik kapcsolatból a másikba, nekem esélyem sem volt.

Ennek ellenére odafigyel rám, mai napig, nem tudom, mi lesz. Én nem tudom nem szeretni, és nem tudom, miért, pedig most nincs remény többre, még ha a jövőben lesz is. Utálnom kéne, féltékenynek lenni a másikra, tombolni, sírni, de nem ezt érzem, akármi történik, csak annyit érzek, hogy szeretem, és jó, hogy jött az életembe.

Feltépte régi sebem.

Ha meglát mosolyog az ebem.

Egy pénteki napon történt.

Megsértette egy banya az ént.

Dühös voltam aznap.

Kár, hogy nem lettem pap.

De az a lány engem figyelt.

A többi kan engem irigyelt.

Bár olykor odanéztem.

Bátor voltam, volt phénzem

A düh magával ragadt.

De a lány velem maradt.

Tüzes volt a szemem.

Düh vette eszem.

(Ez a néhány sor arról szólt, egy banya igazságtalanul pálcát tört felettem, és így mentem dolgozni, azt a lányt akkor láttam elösször)

Teltek múltak a napok.

Brutál recskáztak a papok.

El is feledvén őt.

Meglátva újra érzem a hőt.

Nocsak, ki lehet Ő?

Látom ruhája bő.

A szemét le nem veszi róllam.

Magas lány, jól van.

(Itt leírtam, hogy a péntek semmit sem jelentet, jött egy újabb hét, majd még egy, és akkor látom újra őt, mert ismét reggeles. Szóval kéthetente láttuk egymást)

Azt mondja "Szia."

Nincs nálam pia.

Füllre nem talál.

Boldok ki ejakulál.

(Itt arról van szó, már annyiszor beszoptam, hogy nem is nekem köszöntek, integettek. És figyelmen kivül hagytam.)

Majd folytatom.