Normális az, ha a barátnőmet tekintettem a mindenemnek és amióta ő eldobott magától teljesen tönkrementem?

4 évig voltunk együtt, mindennel jobban szerettem őt, majd az utolsó egy évben egyre többet veszuekedtünk éreztem is, hogy már nem szeret úgy. Az idő teltével alkoholosta lettem, persze ehhez más is hozzájárult, felszedtem par kilot, konkrétan idegroncs lettem és egyáltalán nem az vagyok már, aki voltam. Remény nincs már bennem, próbáltam új kapcsolatot létesíteni, de nem ment, illetve nem is merek újra megnyílni másnak és ugyanúgy szeretni, mert félek a csalódástól.

Nem tudom, mennyire normális az, hogy egy ember, mint a párod a mindeneddé váljon, de én úgy érzem, akkor vagyok csak boldog igazàn. Csak sajnos ott van az, hogy ha valaki a mindeneddé válik, az eéletedet is odaadnád érte és elhagy, nem marad semmid. Kb. így vagyok én is. De ha nincs valaki, aki a mindenem, akkor is boldogtalan vagyok. Éreztetek már hasonlóan?