45-46 éves férfinak gyermeket vállalni nem késő? Első gyermeke lenne

Egyik kolléganőm későn jött össze a szüleinek, ettől még fel tudták nevelni, és már 8 éve nagyszülők (a kolléganőm teljesen normális korban szült, nem túl fiatalon, nem túl idősen), nem kell őket gondozni, imádják az unokájukat.

Ha mindennek tartunk a negatívumaitól, megszületni sincs értelme, mert úgyis meghalunk.

Anyai nagyanyám fiatalon lett szülő és nagyszülő is, mégsem volt jó szülőnek és jó nagyszülőnek nevezhető, kötekedik, de megsértődik, ha valaki visszaszól neki.

A gyerekeim apja 45 volt, amikor a fiunk született, és 49, amikor a lányunk. Neki volt már az előző kapcsolatából két másik lánya is, ők már nagyok. (Én 26 és 30 voltam a két közös gyermekünk születésekor.)

Ő mindig is jól tartotta magát, pörgősebb negyvenes volt, mint az átlag. Az első években nagyjából ugyanúgy funkcionáltunk, mint minden más család.

A problémák 50 éves kora felett kezdtek előjönni. Már nem akart a gyerekekkel sétálni, menni bármerre is, szívesebben ült a tévé előtt. Szépen lassan nagyjából minden gyerekek körüli munka, teendő rám maradt, ő meg kimerült annyiban, hogy keresett valamennyi pénzt.

Nálunk idővel a párkapcsolatban is előbukkantak a különbségek, hiszen köztünk is volt 18 év. Az, ami kezdetben egyáltalán nem volt érezhető, az utolsó években már kifejezetten elviselhetetlenné vált.

13 évet voltunk együtt, és relatíve békében váltunk el. A gyerekeket én nevelem továbbra is, szerencsére van egy hozzám illő párom azóta, éas végre újra élünk.

Az exem, szegény azóta többször volt kórházban, cukros lett, mára olyan problémái vannak, mint egy átlagos korabeli férfinek. Az utóbbi egy évben az egészségi állapota miatt szinte egyáltalán nem tudott még így a távolból sem apaként funkcionálni.

Ha újrakezdeném, soha többé. Gyönyörűek a gyerekeink, és boldog vagyok, hogy vannak, de ha változtathatnék, nem így fogantak volna...

Persze, ismerek én is olyan 50 feletti pasit, aki jobb kondiban van, mint én 37 évesen. De neki nincs is gyereke, más dolga sincs, mint magával foglalkozni.

Ha én magam is későn kezdtem volna a gyerekvállalásba, akkor is meggondolnám. De inkább azt mondom a mai fejemmel, hogy nem.

Ettől függetlenül én is belevágtam anno. Mert ilyenkor az ember nem mérlegel.

Merjetek élni. És ne foglalkozzatok a negatív véleményekkel.

A korban egymáshoz közelebb álló szülők közt is iszonyat sok probléma van és annak a levét is a gyerek issza meg. Ha logikusan gondolkoznánk, senki nem vállalhatna jó érzéssel gyereket. legyetek boldogok és tegyétek azt, amit szeretnétek!