Vajon komolyak a szándékai? A szívem majd kiugrik a helyéről, de vajon ő is komolyan gondolja?

Próbálom nagyon röviden írni. Egy 13 órás repülőúton egy már első blikkre nagyon szimpatikus férfi mellett kaptam helyet. A szimpátia kölcsönösnrk tűnt, végigbeszélgettük majdnem az egész éjszakát, olyan volt mintha ezer éve ismernénk egymást, nem akarok itt nyálaskodni, de mintha egymás elveszett lelkitársai lennénk, nagyon jól éreztem magam vele és láthatóan ő is velem. Mindenféle témát érintettünk, komolyat és komolytalant, viccelődtünk, nevettünk, de kicsit lelkiztünk is, rég nem éreztem ilyen jól magam senkivel. Délelőtt mikor megérkeztünk és a terminalban elváltak útjaink, csak átölelt hosszasan, és azt mondta, el sem tudja mondani, mennyire örült, hogy megismert, vigyázzak magamra. És elment, én meg ott álltam letaglózva, és nem hittem el ez egészet, azt hittem, talán lesz valamilyen "folytatása". Most találtam a táskámban ami a gépen az ölemben volt egy kis cetlit az elérhetőségével ahol egy kis rajzolt szívecske kíséretében kéri, hogy keressem meg, nagyon szimpatikusnak talál és mindenképpen akar még újra látni. Egyrészt szétvet az öröm, mert a délelőtti búcsú után azt hittem, csak egy jó kis időtöltés volt neki az éjszakai beszélgetésünk és annyi, de most úgy tűnik, talán mégsem. Másrészt meg nem fér a fejembe, hogy a francba tudta ezt megcsinálni, hogy úgy tesz mintha felületet ne, aztán egy kis papírdarabrol kell megtudnom hogy de igen,m mégiscsak többet jelentett neki ez az út, mint ahogy mutatta. Nem volt visszahúzódó, kicsit haragszom rá, amiért így rendezte el ezt a dolgot..ő nem magyar, hanem brit, de nem tudok róla, hogy ott ez lenne a szokás, aztán ki tudja. Szerintetek komolytalan? Vagy csak bátortalan? De nem tűnt annak...nem tudom, mit gondoljak. Kicsit neheztelek rá, mert bántott, ahogy elköszönt, mégha jól is esett egyben, értitek...