Nők! Ha egy férfi leszólítana az utcán, buszmegállóban, plázákban mert tetszel neki es megakar ismerni, szóba állnál vele, vagy elhajtanád?

Volt már rá példa, de mindig párkapcsolatom volt, így értelemszerűen "elhajtom". Ami nem jó szó, mert amúgy értékelem a bátorságát, hogy meg mert szólítani, próbálkozik, amúgy is hízelgőnek tartom, ha valakinek bejövök, külsőtől függetlenül, szóval általában örültem ezeknek a közeledéseknek, és az esetek többségében ha nem lett volna párom, szívesen megismerkedtem volna az illetővel, de azért ez önmagában nem elég ahhoz, hogy másokkal ismerkedjek az aktuális párom mellett.

A legtöbben a direkt megközelítést választották, megszólítottak egy sziával, és mondták, hogy szimpatikusnak tűnök/tetszem nekik, meghívhatnak-e valamire, hogy megismerjenek. Volt egy-kettő, aki nagyon bizonytalan, félénk volt, csak sorolta a bókokat, szóhoz sem hagyott jutni, na, ők azok, akikkel nem mentem volna el. Az nem igazán érdekel, mennyire vagyok valakinek külsőre az ideálja és mennyire bejön neki a fenekem, legalábbis az ismerkedés ezen szakaszában még baromira nem.

Mivel párkapcsolatban élek igyekeznék a legkevésbé bántóan lerázni, mert amúgy örülnék neki ha megszólítanának, hogy szimpatikusnak találnak. Ha nem lenne a barátom, akkor kapnának esélyt is ha kölcsönös a szimpátia.

És mindennél jobb egyszerűen indítani, ismerkedősen, nem pedig nyomulósan.

Legyünk realisták, ha nap közben leszólít valaki, hogy igyunk meg egy kávét, nagyon nagy eséllyel egy lánynak sem lenne ideje rá. A nevemet nem szeretem megmondani mindenkinek, hogy később keressenek, telefonszámot végképp nem. Szóval ha csak nem 110% szimpatikus az illető, aki megoszt magáról dolgokat, pl. foglalkozás, social media, akkor nem nem nem nem, akár van barátom, akár nem.

Éjszaka nyilván könnyebben beszélget az ember, de ritkán lesz belőle bármi.

20L