Miért kell ilyen fasisztoid módon hülyíteni az embereket az ilyen kategorizálásokkal?

#10: Most ne keverd ide a rasszt/vallást a külső jegyekhez! Totál más dolog.

"De nincs olyan, hogy nála jobb, ilyen nem létezik."

Pedig el kell hogy keserítselek, hogy van. A jó ízlés és píszi miatt nem illik kimondani, de vannak jobb és rosszabb emberek (szigorúan külső alapján). És mivel a külső a legnagyobb kapocs egy párkapcsolatban álszentség lenne elbagatellizálni ennek jelentőségét. Egy magasabb, jobb képű, dúsabb hajú, nagyobb farkú és sportosabb/férfiasabb alkatú pasi mindig is "jobb minőségű" lesz a másiknál. Ezek genetikai dolgok. A nőknél már árnyaltabb ez a kép, mert - mivel alapból ők a szebbik nem - sokkal több rétegben jelenhet meg a vonzalomfaktoruk. Emiatt tűnik úgy, hogy a pasik kevésbé válogatósak, pedig csupán a kínálat jobb a nők esetében. Persze a nőknél is különbséget lehet tenni. Akármennyire is szeretnéd elhinni, de egy ducibb, csíkajkú, beesett arcú némber sose lesz olyan vonzó és minőségi, mint egy formás popsijú/mellű, filigrán, érzékien szép csaj. És ők is ösztönlények, mint a pasik (bár utóbbiak talán kevésbé) és ha a kategóriádon felül fogsz keresgélni, akkor szinte nulla sikerélményed lesz és akkor omlik össze csak az ember önbecsülése/önbizalma. Egy Ferrari kereskedésbe sem mész el, ha csak egy használt Suzuki-ra van pénzed.

Ezt csak az nem érti meg, aki nem akarja. Te ilyennek tűnsz. De fogadd el a nyers, őszinte valóságot és ne áltasd magad.

A gond ott kezdődik, hogy sokan egyszerűen nem tudják, hogy miféle “szintről” van szó egyáltalán, máskülönben helytálló lenne a “suba subával” elképzelés, csak hogy a valóságban ez nem ilyen egyszerű.

Ha eleve önbizalomhiányos emberekről beszélünk, akkor ott felléphet az a gond, hogy épp rosszul ítélik meg a szintjüket, túl alacsonyra “teszik a lécet”, mintsem túl magasra (habár a gyakoris “nagyokosok” szerint épp ez jelenti a helyes önmegítélés, ha minél jobban lealacsonyítod magad, nem számít semmi, csak nehogy felértékeld magad egy kicsit is).

Sokak fejében úgy látom, hogy épp ez jelenti azt, hogy “kiismertek valakit”, hogy az orrukra kötik a hibáikat, hátrányosságaikat, aztán a pozitívumok nem számítanak.

Teljesen rendben van az, hogy magadhoz illő társat keresel, csak sajnos ez nem olyan egyszerű, ahogy pár gyakoris egysíkú lény elképzeli. Legalábbis ez nem fog megvalósulni pusztán azért, mert visszaveszel az elvárásaidból. Ha túl sokat elengedtél belőlük, akkor megint ugyan ott vagy.

A másik gond, hogy sokan ezt teljesen felszínesen látják, a “hozzádillő” társat teljesen felületes szempontból ítélik meg, mintha azt feltételeznék, hogy pl. két átlagos kinézetű ember szellemi és lelki síkon is találni fognak, ami nagyon sötét elképzelés:( Sajnos nem lehet előre megítélni valakinek a kinézete alapján, hogy mennyire talál az értékrendetek, gondolkodásmódotok, stb. Ezek a gyakoris egysíkú lények olyan kis egyszerű világban élnek, hogy szinte irigylem őket, lol.