Általában a nőkre 30 évesen, a férfiakra 40 évesen tör rá a kapuzárási pánik?

Több olyan férfit is ismerek akik pont 40 évesen bolondultak meg, elvettek gyorsan feleségül egy 25 év körüli nőt, akinek gyorsan csináltak is 1-2 gyereket (úgy hogy adott esetben az előző házasságából is volt gyerek, aki ezek után elhanyagolt), hogy magukhoz láncolják, emellett eltartják őket, meg elkezdtek sportolni, Norbi update-ezni ezerrel, hogy leadják a pocakjukat és még partiképes pasik maradjanak az ágyban is.

A nőkre meg közismerten a bűvös 30 éves kor az ami pánikszerűen hat. Tehát akkor jönnek rá, hogy ő már nem fiatal bulák, és már soha nem is lesznek azok. Akkor kezdenek el vagy még nagyon bulizni és fiatalra sminkelni magukat, eltüntetve a ráncaikat és emellett sunyiban már azt is nézni, melyik bulizós pasival lehetne esetleg még hosszú távon is tervezni. És ilyenkor jön az a duma, hogy "NINCS EGY NORMÁLIS PASI!!!!!", ami nevetséges. A pasi legyen egyszerre bulizós táncparkett ördöge meg karrierépítő, családtervező apatípus is egyszerre? Hiú ábránd. A másik lehetőség az, hogy leadja a szintet és azt mondja, hogy jó most már leszarom az érzelmeket, nekem egy normális pasi kell. És akkor keres egy tipikus apa típust, aki ugyan nem mozgatja meg őt belülről érzelmileg, nem egy görög isten az ágyban sem, hanem egy ilyen halvérűbb pasi, ebből születnek majd a hideg házasságok, és a megcsalások. (Van egy harmadik lehetőség is, amikor vadul társkeresőzni kezd a nő, aztán szintén rinyál, hogy nincs minden ízben tökéletes pasi a lúzerek és kukacmatyik között)

Miért ilyenek az emberek, hogy egy bizonyos életkort szemelnek ki, ameddig "élhetnek" utána meg bepánikolnak és belemennek akár szar kapcsolatba is?