Veszekedéskor/vitában egymás fejéhez vágott dolgokat mennyire gondoljátok komolyan?

Nálam úgy van, hogy én sosem veszekszem...

Én sem vagyok híve a konfrontációnak. Üljünk le, dumáljuk meg higgadtan. Ellenben kérdezzük csak meg a nőket, hogy ők miért nem tudnak hiszti nélkül megoldani problémákat.

Vannak ez èletben olyan helyzetek, amikor nagy ritkan tenyleg olyat mondd az ember, amit nem gondol komolyan. Sajnos a vitakban elhangzo ketelü megjegyzeseknek a legtöbbször nèmi alapja mindig van. Inkabb vigyazni kell szerintem mit mondunk akarmilyen feszult a helyzet, mert a szó nem visszavonható. Gyerekkel kapcsolatban meg... Lattam en mar ezer csaladot ahol nagymama telbeszeli a gyereket az apuka, anyuka ellen(aki a menye, veje) vagy elvalt anyuka a gyerket a ffi új pàrja ellen. Szóval a gyerek nem feltetlen az igazat mondja, hanem azt, amivel telebeszelik.

Érdemes elgondolkodni rajta, és utána menni. Mert általában amit rejt az ember az jön felszínre egy komolyabb vita hevében.

Nem tudom, de ha valaki veszekedik velem, az már önmagában is gáz, nem érdekelne, hogy mit gondol komolyan, de ne akarja elrontani a hangulatom a mérgelõdéseivel.

Idegből szólok ilyenkor, aminek van is alapja, meg már nincs is. Tehát vegyes a dolog.