Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezik fiú-lány barátság? Túlreagálom vagy igazam van?
Szerintem nem létezik fiú-lány barátság, legalább az egyik fél mindig többet érez. De sajnos sikerült összejönnöm egy olyan pasival, akinek a gyerekkori jó barátja egy lány, egy csinos lány. Eddig nem zavart, mert leginkább facebookon beszéltek és simán visszaírt előttem is, teljesen átlagos dolgokról volt akkor szó. Viszont kb.egy hónapja a lány dobta a pasiját és azóta akaratlanul is féltékeny vagyok. Főleg azért, mert találkozni is szoktak és van, hogy én csak utólag tudom meg. A barátom azt állítja, hogy nincs okom féltékenykedni, mert 12 éve ismerik egymást, és még soha egy csók sem volt köztük. Elmondása szerint abszolút nem vonzódnak egymáshoz, de barátilag nagyon szereti. Nem akarok olyan barátnő lenni, aki választás elé állítja a barátját vagy eltíltja másoktól, de szerintem jogosan zavar a dolog.
Van itt olyan, akinek a barátjának/barátnőjének ellenkező nemű a legjobb barátja? Hogyan lehet ezt normálisan kezelni?
Szerintem nincs, nem létezik. Barátságnak legalábbis ne nevezzük, nevezzük haverkodásnak (olyan szerintem van). De hogy az intim szférámba beengedek valakit a páromon kívül, és bizalmas dolgokat osszak meg vele, meg lelki szemetesnek használjam, olyan nincsen. :D
Egyébként kísértetiesen hasonlít az én sztorim a 4. válaszadóéra :O
Ennyi ideje ismerte az én barátom is a csajt, meg úgy találkoztak, hogy utólag tudtam meg, meg ott is aludt nála a barátom (ezt is utólag tudtam meg), meg beültek iszogatni vmi kocsmába nélkülem - mindig éreztem, hogy valami nekem nem tetszik, de nem mertem érte szólni, mert nem akartam elrontani mindent, szóval csak nyeltem. És az én barátom se kereste ezt a p****át, mindig csak ő hívogatta telefonon, meg írkált neki, meg "nem futunk össze?" ... És a barátom képtelen volt lepattintani, amit sosem értettem...és nekem rosszul esett. A mai fejemmel másképpen gondolkozok, bárcsak ne szenvedtem volna akkor, mert még most 3 év után is iszom a levét az akkori döntésemnek - azaz együtt maradtunk ennek ellenére viszont nem bízok a barátomban egyáltalán. Nem tudom ez hová vezet, de már rengetegszer volt kirohanásom emiatt, meg átbőgött esték, éjszakák, hogy már megint felhívta, és már arra gondoltam, hogy csak dugja meg nyugodtan, akkor végre lenyugodna talán. Szóval iszonyú alpári módon kezeltem a helyzetet így több év után, mert azóta gyülemlett bennem a sok szar, aztán egyszer csak meguntam és kijött egyszerre. Én nem állítottam választás elé a barátomat. Csak simán szarul éreztem magam, (nem direkt), bőgtem, ordítottam, elegem lett. Szóval én azt javaslom, ha már most zavar valami, akkor ne ülj rajta, mert később csak rosszabb lesz. Tapasztalat. Gondolom neked sincs elpazarolni való időd...
Simán létezhet. Volt több barátnőm is, mellettük voltam, amikor szakítottak, amikor feldolgozták, az egyik amikor társat aktívan keresett, mármint nem úgy, hogy elkísértem, hanem hogy mesélte kb. naprakészen a sztorikat, és együtt nevettünk rajta vagy tűnődtünk, és nagyon szurkoltam neki, ott voltam az esküvőjén és örültem vele... Vele - amikor szakított az exével, karácsony szenteste áthívott, hogy aludjak nála, semmi nem volt, soha nem értünk egymáshoz sem akkor sem máskor, még puszit is alig adtunk egymásnak, ölelés egyetlen sem, pedig arra nagy igényem van általában, de tőle nem... még kezet sem fogtunk köszönéskor, egyszerűen nem ment közöttünk a testi kontaktus.
A másik meg élvezi a szingli életet, de vele sincs szex. Ő is több szerelmet fogyasztott el mellettem, mi meg maradtunk barátok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!