28 éves férfiként normális, hogy már érzem a változás szelét? Tényleg ez már csak egyre jobb lesz?

Nem vagyok szűz lúzer, régebben is voltak hosszabb-rövidebb kapcsolataim, de teljesen más volt. Sosem én irányítottam a kapcsolataimat, mindig a nők szeszélyein múlott minden. Akkor dobtak a nők amikor akartak, egyik percről a másikra, akkor jöttek velem össze amikor ők épp akarták, akkor tudtam csak ismerkedni ha mákom volt és pont engem szemelt ki egy csaj, akkor szexeltek és akkor engedték hogy hozzájuk érjek amikor ők akarták, abszolút nem voltam férfi, nem nálam volt a kontroll. Teljesen rá voltam hagyatkozva a külsőmre és a nők szeszélyeire.

Viszont most érzem először, hogy ez a dolog kezd megváltozni. Nem tudom pontosan miért, talán mert a lehetőségeim is kibővültek, megjelent egy újabb korosztály is akiknél próbálkozhatok, a tőlem fiatalabb lányok, akik szemében én már valaki vagyok, aki elért valamit az életben. Aki már "letett valamit az asztalra", ahogy a nők mondani szokták. Például elvégezte egy egyetemet, van stabil állásom és egész jók keresek, már nem a szüleimmel élek, stb. mindaz, amit egy 20 éves pasi még nem mondhat el magáról. Tehát a 20 éves csajok már "felnéznek" rám, mint férfira, úgy érzik értékesebb, tapasztaltabb vagyok náluk, és ezért vonzódnak hozzám. Tehát most már kezd nekem is beleszólásom lenni az egész társkeresésbe.

Ezek szerint mégis igaz ez a híres ábra, a társkeresési érték és a nemek és kor szerint?

[link]

Tényleg igaz lehet, hogy a férfiaknak már csak egyre jobb lesz ezentúl?