Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek van értelme úgy belekezdeni egy kapcsolatba, hogy önmagatokkal nem vagytok rendben?
Néha úgy érzem, hogy ez egy ördögi kör. A lelki/mentális problémáim (pl. depresszió, szorongás, önértékelési zavarok, alacsony önbecsülés, bizonytalanság) nyilvánvalóan nagyon kihat az ismerkedésre is, de ezektől függetlenül egy emberi kapcsolatban tudok törődő, odaadó lenni, és nem a másikon levezetni ezeket a stresszforrásokat. De már többször előfordult, hogy azért nem bonyolódtam bele egy kapcsolatba, mert tartottam tőle, hogy nem tudok majd normális lenni, hiába igyekszem. Elhatalmasodik a rossz kedvem, megkérdőjelezem, hogy tényleg szeret-e az illető stb., és ettől azért próbálnám megóvni az embereket... Viszont, ha emiatt egyedül maradok évekig, akkor még jobban elmélyülnek a problémák, mert még inkább előtérbe kerül az értéktelenség-érzés, és hogy engem nem lehet szeretni.
Szóval összességében ti voltatok már úgy, hogy a kiszemelteteknél az ismerkedés elején kiderült, hogy ezek a zökkenők valószínűleg meglesznek, mégis megpróbáltátok együtt(vagy épp veletek voltak ilyen jellegű problémák)? Vagy teljesen kizáró tényezőnek tartjátok, szerintetek nem működhet egészségesen így egy párkapcsolat?
válasza:1. Rakd rendbe magad. Úgy tényleg. Igazán. Miért elégszel meg egy fél élettel? Meddig akarod tovább húzni? Felismerted a problémáid, ideje megoldani. Nem megpróbálni, nem igyekezni, nincs talán. Ez egy döntés egy ÉLETSTÍLUS mellett. Legyél harmóniában önmagaddal hogy másokkal is tudj majd normális és megfelelő kapcsolatot kialakítani. Mert az első mindig az, hogy magaddal milyen a viszonyod. És ha nem oldod meg, örökké zavarni fognak.
2. Éld az életed. Találd meg mindenben a szépet és a boldogságot. Az egyedüllétben. A merengős esti sétákban vagy a bekuckózós napokban. Élvezd egyedül is. Ne a hiányállapotra fókuszálj, az rosszat szül maga után.
3. Majd jön a szerelem. Addig ne akarj nagy szerelmet, amíg nem vagy rendben.
- ismerkedhetsz, de csak a figyelmed venné el. hidd el, arra van a legnagyobb szükséged hogy TE legyél ott magadnak
válasza: válasza:Én végig éltem a párom “felépülését” nagyon sokat elvett mind energiában mind türelemben és mire túl jutott a problémáin szinte teljesen lerombolta amit iránta éreztem. Mai napig együtt vagyunk de ha nem egy buta szerelmes tini lettem volna biztos nem viselem el amit kaptam.
Bőven volt oka a padlón lenni és tudtam hogy sérült mikor úgy döntöttem összejövök vele de nem tudom vajon ugyanígy döntöttem volna akkor is ha tudom mire vállalkozom.
Mindenesetre átvészeltük de valahol mélyen még mindig nehezteltek rá amiért lerombolta azt a fajta szerelmes rajongás amit az első hónapokban éreztem. Persze ennek meg van az az előnye hogy “hideg fejjel” mérlegelhettem mit ér meg nekem ez a kapcsolat és biztosan tudom hogy nem a rózsaszín köd tart minket össze.
Az évek alatt se szerettem igazán ki belőle sőt mostanra megerősödött a kapcsolatunk de még mindig nem érzem magam érzelmileg biztonságban. Idővel talán ez a fajta bizalom is visszaépül.
Hogy a kérdésedre válaszoljak szerintem ez nagyon kétesélyes. Ha sikerül egy simulékony türelmes gyenge lányt ki fognod aki végig vészeli veled a nehéz időszakokat jól is elsülhet viszont valószínűbb hogy nagyon meg szívatod magadat és a lányt is. Márpedig a hisztiket az indokolatlan vádakat a bizonytalanságot érzelmi hullámvasútat elviselni nagyon nehéz és ha most úgyérzed szarban vagy egy lelkileg fárasztó energia elszívó kapcsolat és szakítás után képzeld el mit éreznél.
Szerintem aki tisztában van vele hogy egy kapcsolat rámehet a lelki nyavajáira és ő se szívesen élne együtt önmagával az ne szivassa se magát se az ellenkező nemet.
válasza:Az a kérdés vetődött fel bennem, hogy ha egyedül érzed magad, akkor miért nem ismerkedsz vagy úgy simán, barátkozol, vagy könnyed kis komolytalan flörtök, ilyesmi? Ez épp úgy segíthet a magány érzeteden.
Amit leírtál, azzal elég negatív tapasztalataim vannak, volt olyan kapcsolatom, néha szép volt, máskor meg gázos, a végére szörnyűnek tartottam az egészet. Nem is értem, ha magányérzet miatt ment ebbe bele, akkor lehetett volna simán egy laza baráti kapcsolat, minek szerelemnek vagy kapcsolatnak hazudni ezt....
válasza:Alapjába véve talán nem zavarna annyira, hogy a páromnak lelki gondjai vannak (épp úgy nekem is), DE....
Ezzel kapcsolatban az a rossz tapasztalatom, hogy 1-1 ember ilyenkor bizonytalanságból képes belemenni olyan kapcsolatba, amit ő sem vesz igazán komolyan, de mintha egy támaszként tekintene a másik emberre, vagy úgy tekintene rá, hogy azért vannak együtt, mert nem volt jobb, vagy tudom is én. Többnyire a bizonytalanságot okolom, hogy valaki képes belemenni ilyen kapcsolatba, kétségbeesésből.
Tehát mindenképp azt tudom tanácsolni neked, hogy ne hajszold a párkapcsolatot, ne akarj együtt lenni valakivel csak azért, hogy te ne legyél egyedül. Ismerkedni lehet, de ez nem szerelem, vagy kapcsolat az ilyen......
Hmm, nagyon köszönöm a válaszokat, eléggé elgondolkodtatóak! Egyébként lány vagyok, lehet, hogy ez a kérdés alapján nem egyértelmű, de azért is nem írtam bele, mert szerintem lényegtelen most ebből a szempontból.
Bennem is abszolút ezek a kételyek merültek fel, amiket kifejtettetek. Igazából nem szoktam egyáltalán erőltetni, hogy kapcsolatom legyen, sőt... Inkább kicsit "menekülök" az olyan emberek elől, akivel érzem, hogy lehetne, pont amiatt, hogy ne "bántsam". Persze ismerkedni szoktam, ez szerintem a mindennapi élet része, de nekem ezek a felületes dolgok nem nagyon jelentenek sokat. Van egy barátnőm, akit több, mint egy évtizede ismerek, ő eléggé nyomon követte a folyamatot, egyedül benne tudok megbízni, de elég rögös út vezetett ehhez. Szóval, akkor gondolom egy kapcsolatra nem lennék képes.
Mindenesetre köszönöm mindenkinek, aki írt. :)
válasza:Látom többéves kérdés. Viszont komoly témakörök amik sokakat érintenek. Lehet olyanokat is akik pont olvassák, vagy gondolkodnak rajta mit tegyenek.
Szóval, a magam "rendberakása" alatti idő alatt -ami simán több évet is igénybe vehet- egyáltalán ne is ismerkedjek (komolyabban) ahogy az #1-es válaszoló célzott rá? Ezalatt az idő alatt mivel tudnám a bennem lévő hatalmas hiányérzetet kitölteni? Miközben elmúlik a fiatalságom, fiatalabb felnőttkorom… Visszagondolva, meg fogja-e érni…? Van aki hasonló kiindulási alapokkal átment a fenti folyamatokon, és hiányérzet nélkül, őszintén mondja: megérte? Ha igen, megosztaná (akár privátban) miket tett, miken ment át míg "rendberakta" magát?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!