Majdnem szakítottunk, de ez azóta is nyomaszt. Hogy kezeljem ezt az érzést?

Sziasztok. Az a helyzet hogy 3,5 éve vagyok együtt a barátommal ő az első nekem. Neki is én vagyok a leghosszabb kapcsolata. Fél éve majdnem szakítottunk mert az elmúlt időszakban tökre nem foglalkoztunk egymással, csomószor idegesített a viselkedése, meg elhanyagolva éreztem magam és kissé kiábrándultam és nem voltam benne biztos hogy ugyanúgy szeretem e vagy csak a megszokás tart össze. Bennem ez csak érlelődött de ő szemtől szembe kimondta hogy nem akar kapcsolatban élni, nem tudja hogy szeret, és nem lát esélyt számunkra. Mivel ő így ezeket kimondta baromira szarul érintett, utána kb megváltoztattuk együtt hogy ez legyen egy szünet, de továbbra is mondogatta hogy nem tudja elképzelni velem úgy mint régen és ráakar jönni hogy szeret e. Bennem is ez volt hogy nem tudom hogy mit érzek az irányába de nem akartam hogy ennek vége legyen. Találkozgattunk és dok dolog mellett érveltem, hogy még egy esélyt megérdemlünk stb, és megbeszéltük hogy közösen menjünk el valahova kiruccanni. Az meg olyan jól sikerült hogy a barátomnál pálfordulatot vett a dolog, rengetegszer keresett utána babusgatott és tényleg úgy bánik velem azóta hogy neki nem kell más nő az életébe, utazásokat tervez stb. Nem tudom hogy ez így jó e és kellett e kettőnknek ez a pofon hogy többet foglalkozzunk egymással? De akárhányszor ez az egész eszembe jut félek hogy ez újra megtörténik és baromira szarul esik hogy volt egy kis idő amíg nem mondott a barátnőjének és azt h nem akar kapcsolatba lenni- tudom túl is ment a feszkó részemről is. Csak zavar hogy kivoltam borulva sírtam a szüleim a tanúja volt ennek az ő családja is tudja és a barátai is hogy újrakezdtük és zavar ez a törés kettők között hiába jó most minden. zavar hogy ez így megtörtént. Pláne az zavar hogy már 1,5 éve volt egy hasonló sokat veszekedtünk főleg én mert gyakran elégedetlen voltam és akkor majdnem szakítani akart de már egyből megbánta és könyörgött hogy ne haragudjak amiért ő elbizonytalanodott. Csak mondta hogy ő alapjáraton nem egy boldog ember és nem érzi magát így boldognak és én is így vagyok de igazából az életben sose éreztem magam boldognak csak pillanatokra így nem tudom hogy apárkapcsolattól függ e ez. De azóta hogy volt ez az egész talán megerősödött a kapcsolatunk sokkal jobban figyel rám és ez már fél éve. De mivel már 2szer elbizonytalanodott( oké én is elbizonytalanodtam párszor de sose voltam benne 100%ra biztos és bátor hogy a szemébe mondjam), félek hogy mikor történik meg újra. De most keveset veszekszünk jó ideje és közös terveink vannak. Csak az is zavar hogy ő úgy fogalmazott nem tudja hogy szeret- az biztos hogy nem voltunk szerelmesek csak az a nagyon szeretrlek érzés- és múltkor mélyen a szemembe nézett és mondtah szeret én meg mondtam hogy honnan tudjam h ez most őszinte mert nem tudhatom h tényleg szeret ha egyszer modta h nem tudja.. mert azért adtunk esélyt h erre rájöjjünk újra. És mondta ha nem így lenne akkor nem lennénk most így még együtt.

Csak akkor is ezen kattogok hogy vajon szeret e vagy valami mert a viselkedéséből ezt látom. Nyilván több év után nem olyan mély mint az elején néha bizonytalan vagyok de nem akarom elveszteni.

Ti mit gondoltok, hogy küzdjem le ezeket a rossz érzéseket ezzel kapcsolatban?

24L