Mindez volt tegnap. Szerintetek van nála esélyem? Még nem jelölt be. Szerintetek mennyire biztos, hogy akar tőlem valamit?

Az történt, hogy elutaztam egy kicsit a barátnőmékhez, a nyaralójukba. Vonattal kellett hazajönnöm, és mikor felszálltam, ledobtam magam egy üres négyes ülésbe. Kövi megállónál leült ebbe a négyes ülésbe egy srác. Nagyon bejött nekem, gondolom mindenki ismeri az érzést, mikor egy vonzó idegen közelségébe kerül. Folyton csak azon agyalgattam, hogy tudnék vele szóba elegyedni, vagy felhívni magamra a figyelmét. Mert hogy zenét hallgatott, mobilozott, utána meg olvasott zenehallgatás közben, szóval a legkevésbé sem foglalkozott a külvilággal. Csak erős késéssel érkezett meg a kalauz, de akkor a srác végre felnézett, becsukta a könyvolvasót, sőt a fülhallgatót is kivette a füléből. Miután a kalauz elment, de mielőtt visszatette volna a fülhallgatót a fülébe, gyorsan mondanom kellett valamit, úgyhogy minden mindegy alapon mosolyogva kérdeztem, jó a könyv? Mondta, hogy igen, erre kérdeztem mit olvas. És elkezdtünk beszélgetni. 😀 Könyvekről, filmekről, utazásokról beszéltünk, és iszonyat büszke voltam magamra, amiért volt merszem megszólítani, meg hogy beszédbe tudtam vele elegyedni. De sajnos a beszélgetés félbe szakadt, ugyanis nekem megszólalt a mobilom, felvettem, és ő visszatette a fülhallgatóját, és újra nekiállt olvasni. A végállomáshoz közeledve lett csak újra megközelíthető. Szerettem volna vele beülni valahova kajára, vagy valami lére, esetleg megtudni a Facebook elérhetőségét. De nem tudtam, hogy kellene bármelyiket is előterjeszteni. De ekkor ő szólított meg, és megint beszélgettünk, csak akkor már közel volt nagyon a leszállás. Együtt mentünk az ajtóhoz, és végig dumáltunk. Nagyon aranyos volt, segített a táskámmal, meg az ajtóban a peronra lépni. Nagyon-nagyon bejött nekem, annyira szerettem volna, ha nem ott és akkor van vége. Megkérdeztem, lenne-e kedve enni valamit, és rábólintott. Csak ott az aluljáróban vettünk gyrost, megettük. Persze sokkal gyorsabban befalta mint én, úgyhogy mondtam, bejelölhetne Facebookon, mire kérdezte, miért? Mondom, még cserélhetnénk tapasztalatot az olvasmányélményeinkről. Mert ugye vonaton erről jót beszélgettünk. Kérdezte a nevem, megmondtam, és gyorsan megmutattam az aktuális profilképemet is, hogy megtaláljon. Aztán elment.