Vajon tetszem neki?

2 hónapja dolgozom az új munkahelyemen, itt találkoztunk. 43 éves elvált apuka, én valamivel fiatalabb. Az első pár hétben távolságtartó volt, csak köszöntünk egymásnak, elintéztük azt a keveset, ami közös ügy, és ennyi. Utána egyik pillanatról a másikra változott. Nagyon-nagyon kedves lett, mindig csak néz hosszan és kedvesen mosolyog, én viszont. Hosszabb beszélgetést még csak 3x sikerült lebonyolítani, de egy-két kedves szava mindig van. Megjegyezte a múltkor, hogy nincs szükségem sminkre, anélkül is szép vagyok, illetve a következő is elhangzott: "Utálom a munkámnak ezt a részét, csak annyi jó van benne, hogy ilyenkor legalább tudunk egy kicsit kontaktálni." Illetve azt is megfigyeltem, hogy mikor kulcsokat adok neki át, mindig mintha jobban megfogná a kezem, mint ami indokolt lenne egy tárgyátvétel esetén. Múltkor kissé szétszórt voltam, és mikor adtam át egy kulcsot, megszorongatta a kezem, hogy "mi van velem", aztán jól kinevettük a bénaságom". Pár napja bejelölt facebookon, és meglepően konstatáltam, hogy egyrészt alig van céges ismerőse, illetve a nők közül csak én. Sajnos az esetek túlnyomó részében nem beszélgetünk úgy igazán, max pár szót, de az mindig flörtnek tűnik számomra... például mikor megkérdeztem őt és a közvetlen munkatársát, hogy van-e öngyújtójuk, mondták, hogy nincs, viszont ő még utánam szólt, hogy "de majd ezentúl hordok magamnál" és rendkívül édesen mosolygott hozzá. Szóval általában csak nézzük egymást hosszan, és mosolygunk egymásra, néha rám kacsint, kívülről elég érdekes lehet. Múltkor úgy nézett, hogy közben majdnem felbotlott a szőnyegben. :) Vagy múlt héten például a kb 50 méter hosszú folyosó legvégéről kiszúrt, és végig nézett és mosolygott, amíg át nem értem a másik végére. Nem tudom, mire véljem ezeket. Tetszhetek neki, vagy csak ilyen a természete? Lehet ebből valami, vagy hagyjam a fenébe?