Ez egy kapcsolatban hogy működik? Ti hogy vagytok ezzel?

Én olyan vagyok, aki szereti, ha békén hagyják, tehát nekem kevés együtt töltött idő is elég. Az a halálom, hogyha vki rám akaszkodik és nem hagy levegőt venni... ellenben nincs hiszti, ha adott napon nem ér rá találkozni velem, mert mondjuk túlórázik, vagy ha a haverjaival elmegy valahova.

Persze, hogy ha szerelmes vagyok vkibe, akkor szeretnék minél többet vele lenni - ugyanakkor ha ez meg is valósul, az hamar kimerítővé válik, és nem tud hiányozni a másik, ha egyszer mindig itt van! Kell a külön töltött idő.

Szóval a szimbiózisra mindenképpen nemet mondanék, akár 2 napja, akár 20 éve vagyunk együtt. Tudom, hogy másoknak ez fura, de ez van.

29/N

Az esetek döntő többségében a nőhöz kell alkalmazkodni. Majd ő dönt a párkapcsolat sorsáról, majd ő meghatározza, mi az az időintervallum, ami még belefér egy kapcsolatba együtt eltöltött időtartamként. Kompromisszum nuku. Ha kevesli az együtt eltöltött időt, szakít. Ha sokallja, szakít. Ha tőle keveslik az együtt eltöltött időt, kikéri magának és szakít, ha besokallnak tőle, kikéri magának, s szintén zenész.

Egy párkapcsolat szinte teljes mértékben azon múlik, mennyire vagy képes alkalmazkodni egy nő igényeihez.

Azt jelenti kérdező, hogy ha átöleled a derekát alvás közben, "megfullad", ha random kap egy puszit, cöccög, ha simán megöleled, akadályozod és különben is mit rinyálsz, hogy már 2. hónapja nem ér rád.

32/f

Szerintem teljesen személy-, ill inkább párfüggő a dolog.

Nálunk heti egy találkozásból szépen lassan heti több lett. Előbb csak egy kávé erejéig, majd együtt vacsoráztunk, majd ott is maradoztam éjszakára.

Nagyjából úgy fél év után értünk el odáig, hogy a szabadidőm nagyobb részét nála töltöttem, így arra jutottunk, hogy macskástul, mindenestül átmegyek hozzá.

Neki nem is a sok együtt töltött idő volt az, amit meg kellett szoknia, hanem, hogy a saját kis birodalmában már nem csak egy polcnyi helyet foglalt el más.

Én is és ő is szoktunk 12 órázni munkahelyen. Ilyenkor azért már hiányzik. Hetente kb 1x pár óra hossza barátnőzés/haverokkal beszélgetés külön-külön és évente külön töltünk 3-4 napot.

Ha huzamosabb ideig folyamatosan együtt vagyunk, akkor már vágyom az egyedüllétre-és ő is. De mondjuk egy 12 órás műszak végén izgatottan várom, hogy hazaérjek és végre vele legyek, néhány nap után főleg. Arra a kezdeti, rózsaszínfelhős vágyakozásra emlékeztet. Imádom hiányolni, majd viszont látni.

A #3as kommentben feltett kérdésre írtam, amit kettesnek szegeztél, mert még nem írt, nekem meg volt olyannal dolgom, aki ezeket mondta, mint amit kettes leírt.

Mi a fenét vettél magadra ember? Ennyire késő van? :)

32/f