Mi a rosszabb, amit korábban hittem, vagy amit most tudok? Nem érezte, amit én? Hazugság volt minden? És miért nem voltam képes olyan elsöprő érzéseket ébreszteni benne?

Figyi, lehet, hogy te is majd megismerkedsz egy számodra jobb férfival, és te is rájössz, hogy annakidején nem volt igazi azzal a férfival. Nincs miért örlõdni ezen.....

Amúgy egyik sem rosszabb a másiknál, nem kell drámázni. Ha nem lennék együtt a barátommal, akkor nem érdekelne ennyire, hogy miért hagyott el, nem törõdnék az életével. Inkább a sajátommal törõdnék.

Amúgy nem voltak semmilyen arra utaló jelek, hogy nem szerelmes beléd? Az ilyesmi érzõdik, fõleg a szakítás elõtti idõszakban, általában elhidegülés jellemzõ már akkor.

Az ilyesmit észre kellene venni és akkor utólag nem koppansz nagyot. Én elõre megérzem, ha valaki nem szeret, vagy el akar hagyni.

Ezt hívjuk életnek. Örülök, hogy leírtad!

Tudod Márainak van az Igazi c. könyve (egyébként ajánlom, hogy olvasd el). Abban volt egy erre a szituációra illő rész, ilyesmi: "néha úgy érzi, hogy vannak olyan élethelyzetek, amik csak azért történnek meg velünk, hogy a másik végre lezárhasson valamit a múltjából. Akár bűntudat, régi hibák, megbocsájtás stb terén"

-itt most te voltál az, akinek kellett ez az élethelyzet.

Valóban kár haragudnod rá. Biztosan téged is szeretett azért, de ahogy 2 is írta, talán magát is áltatta ezzel.

Minden esetre az emberek általában nem direkt "szadizzák" a másikat, csak a saját bologásukat keresik.

Magadban meg semmi értelem válaszokat, okokat keresni, ezek nem irányítható dolgok.