A szerelem kontrollálható: ergo, én mindenkibe bele tudok szeretni, ha tudom, hogy nagyon odavan értem. Van ilyen?

Sokan valami végzetes istencsapásként élik meg a szerelmet, vagy valami mennyei mannának hiszik, ami egyszer csak majd lehull. De én azt gondolom, abban, hogy szerelmesek leszünk, sokkal nagyobb döntésünk van, mint hinnénk. Az biztos, hogy akárkibe nem leszünk szerelmesek véleményem szerint. Tehát kell valami megfoghatatlan testi és lelki vonzalom. De ugyanakkor ha én nem vagyok kész a szerelemre, jöhet az a herceg fehér lovon, akkor sem fogok beleszeretni.

Én onnan tudom, hogy nős férfiakba sosem tudtam beleszeretni. Miért? Ők talán nem olyan jó pasik, mint a facérak? Dehogynem, csak bennem van egy határ, nős pali tabu, és ezért nem is leszek szerelmes nős paliba. Ez ilyen egyszerű. Ezért nem tudom felmenteni azokat, akik belerondítanak mások kapcsolatába, házasságába.

Te azon szerencsések közé tartozol szerintem, aki nem vagy valami mazochista, ezért abba szeretsz bele, akinél legalább a viszonzásban biztos lehetsz. Ha mindenkiben volna egy ilyen egészséges önvédelem, asszem boldogabbak lennénk. Amúgy ez is tanulható, úgy érzem. Nekem tiniként mániám volt, hogy olyanokba szerettem bele, akik észre se vettek, ha meg mégis, akkor tettem róla, hogy szomorú vége legyen az egésznek. Ma már olyan fokú vonzalom nem alakul ki bennem plátóian. Tehát a szerelem kontrollálható, csak meg kell tanulni.

Én azt vallom, az elején mindenki kezében ott van a döntés: szerelmes leszek vagy sem. Később már nem lehet uralni ezt az érzést, de az elején igen. Nekem nemrég jött az álompasim, minden adva volt egy őrült szerelemhez, csak az volt a bökkenő, hogy párom van. Végül úgy döntöttem, nem leszek szerelmes, és nem is lettem.

Akik meg nem tudnak szerelmesek lenni, azok valójában nem is akarnak, valószínű egy régebbi csalódás miatt.

Nekem is volt érzés, ami rámtört, és elragadt, de utólag visszagondolva nekem akkoriban nagyon is szükségem volt egy kitörési lehetőségre egy rossz kapcsolatból, vagy a magányból.

Nem, ezzel azért nem értek egyet. Testileg és lelkileg klappolni kell. Szóval én abban nem hiszek, hogy jöhet bárki, és ha akarom, dúl a l'amour! A szerelemben félreismerhetetlenül ráérzel arra, ki egészíti ki a te génjeidet tökéletesen. Bizonyított, hogy fontos szerepe van a szaglásnak. Nekem volt barátom, aki imádott, olyan boldog lehettem volna ha tudom viszonozni. De nem tudtam. Vádoltam is magam miatta, de mit tegyek, undorodtam a testétől, meg a lányos nyavajgásaitól is. Pl. mivel nekem ő volt az első, azt hittem, hogy szex közben minden férfi kiad magából egy undorító felizgulás szagot. Éreztem ezt már más pasin is, nem szex közben, nem is rám irányult, és hányingerem volt tőle. Azt hittem, ez a felizgulás szaga. Míg szerelmes nem lettem és le nem feküdtem az új párommal szerelemből. Nem volt semmiféle undorító felizgulás szag. Megőrülök a szagától. És tutira remekül kiegészítene genetikailag is. Az előző barátom egy ideggyenge családból származott, az én közeli felmenőim közt is volt néhány klinikai eset, én azt gondolom, nem véletlen hogy nem tudtam beleszeretni, kész genetikai csődtömeg lett volna a gyerekünk!

Én abban hiszek, hogy ha van egy ember, aki vonzó számomra, eldönthetem, hogy beleszeretek-e vagy sem.