Férfiak! Nektek hol van ez a határ?

Sokszor olvasom itt, meg észre is vettem, hogy főként ismerkedéskor, mondjuk még a húszas éveitek elején, közepén, mikor még nem igazán komolyságra (házasság, család alapítás vagy komolyabb élettárs) megy a dolog, és még az élni akarás van bennetek tudat alatt, (nem sértés, de legtöbbötöknél így van) van egy határ, aminél minden optimális ( persze ezt a ti szemszögötökből kérdezem). most ismertetem a két végletet:

0: a csaj teljesen oda van érted, folyton keres (nem zaklat), a kedvedben akar járni, elsőként szervezi vagy találja ki a következő randit, azon dolgozik, hogy meglepjen, mindenben segít és rajong érted, folyton érdeklődik, akár önszántából ő is hosszan elmondja, mi történt vele aznap.

1: ritkán válaszol, röviden, nehéz rávenni egy találkozóra, erősen kell küzdeni érte, szinte meg akarsz felelni neki.

A kettő kb ugyan az a helyzet, csak a két fél állásából. a Kérdésem : a kettő között, nektek mi az, ami optimális a ti szemszögötökből ?

Egy példa: a lány, bár nem rögtön, válaszol, heti egyszer benne van egy taliban, lazán kezeli a kapcsolatot (nem akar házasodni szex előtt pl), nem közömbös, de nem is ad túl sok jelet.

Csupán érdkel a férfi meglátás ebben a kérdésben, mert én nőként úgy gondolom, ez mindenkinél más, és érdekelne pár konkrét vélemény.

Előre is köszönöm !