Neked fáj ha kisajátít a szerelmed? Miért? Mi az amit nem neki szánsz magadból?

Fájni nem fáj, egyszerűen nem tűröm el senkitől. Számomra egy párkapcsolat nem azt jelenti, hogy mostantól megszűnök önálló emberként létezni és összeolvadok a másikkal valami elcseszett szimbiózisban és mindent ami az életemben fontos alárendekelek a párkapcsolatnak.. Teljesen abszurd számomra akár a gondolata is. Számomra teljesen alap, hogy egy igazán jó párkapcsolat két olyan ember között tud kialakulni, akik egyedül is teljes emberek, saját célokkal, vágyakkal, ambíciókkal. Ugyanígy az is teljesen alap, hogy az együtt töltött programok mellett kellenek a külön programok is a saját baráti társasággal vagy akár egyedül.

Persze vannak sokan, akik máshogy képzelik el, ismerek olyan párt, akik 10 éve nem töltöttek el egy napot se külön és mindenhová együtt mennek, nekik ez így tökéletes, nekem maga a rémálom lenne, ez már teljesen emberfüggő.

Nagyon sok mindent "nem neki szánok magamból", nem ő fogja kitölteni az életem minden percét.

Jó esetben van az embernek egy normális élete: család, barátok, munka, hobbi, később gyerek(ek). Ezeknek ugyanúgy helyt kell adni az életben, mint a párunknak. Ezek olyan dolgok, amik jók, boldoggá tesznek, ettől lesz teljes az életünk. Aki ezektől meg akar fosztani, az nem azt nézi, hogy én boldog és egészséges legyek, tehát engem nem szeret. Aki kisajátít, az csak saját magát szereti, és azért nézi kizárólag azt, hogy neki mi a jó. Pl. balhézik, ha elmegyek a barátaimmal sportolni, mert csak azt nézi, hogy ő addig egyedül unatkozik. -> Magára gondol, és nem arra, hogy nekem mi a jó.

Ez nem kapcsolat, inkább gazda-tulajdon viszony. Nem vagyok állat. Az ilyen ember tartson inkább kutyát.