Hogyan lehet túltenni magad a szerelmed, egyben a legjobb barátod elvesztésén?

Kezdj el valami hobbit. Mindegy mit, a lényeg, hogy lelkesedj érte, az az ember közérzetének a csúcsa, ha olyasmit csinál ami lelkesíti. A másik emberrel kapcsolatban pedig, pár év múlva még felkeresheted. Mármint oké, "így talán van még esélyem arra, hogy egyszer boldog legyek." mással.. de az ember változik! Ha nem engeditek el egymást, akkor meg megmarad az esélye, hogy egyszer boldog leszel vele. A többi meg akaraterő, lehet hülye vagyok, de vesztettem már el hasonló szituációban valakit, csak ép ő szakította meg. Én úgy tapasztaltam, ha igazán hiányzik az sokkal rosszabb érzés, maga a gondolat, hogy soha többé nem látod, nem lesz esélyed még csak tudni sem, hogy mi van vele, mint az, hogy "szenvedsz" mert viszonzatlanok az érzéseid. Szívesebben maradtam volna az élete része barátként, látva, hogy boldog, mert úgyis meg van az esélye, hogy betoppan az életünkbe egy harmadik, aki elvarázsolhat. Persze nem szabad begubózni és az érzéseid börtönébe zárni magad, ignorálva a külvilágot. De az élet maga sem könnyű.

Minden esetre fel a fejjel, kívánom, hogy megtaláld a felejtést, vagy a békét, akármelyiket is keresed szíved szerint:)

Előző vagyok, még egy dolog:

Ezekre a kérdésekre válaszolj meg magadnak Őszintén:

Tényleg akkorát vesztett az értékéből szemedben mint ember azzal, hogy nem érez úgy, hogy már a barátságodra sem érdemes?

Birtokolni akartad, vagy tényleg barátok vagytok?

El tudnád fogadni a szereteteddel teljes valójában, önmagát ezzel együtt?

Érdemes a barátságot és a szerelmet külön kezelni, akkor is, ha egy emberről szól. Megéri az egyikkel a másikat is eldobni magadtól? Neki is szüksége lenne rád attól még. Mint barát. Mennyire erős a szereteted iránta?

#5.

"Érdemes a barátságot és a szerelmet külön kezelni."

Hmmm...

Sztem a nagy kérdés a HOGYAN.