Hogyan vegyem rá a páromat, hogy menjen el dolgozni?

Ha ő nem akar dolgozni, márpedig ez egyértelmű, akkor te sehogy se fogod tudni rávenni.

Ideje elgondolkodni, hogy mi lesz hosszú távon a sorsod egy ilyen link alak mellett. Te fogod eltartani?

Itt az anyja az, aki tehetne valamit. Magyarul az asztalra csap, hogy vagy keres munkát, vagy tanul, de ha szeptemberig nem történik semmi, akkor csomagol és mehet, amerre lát.

Ismerek ilyet én is. Most 27 éves, pár hetes, max pár hónapos alkalmi munkái voltak, és neki semmilyen munka nem elég jó.

Tavaly meghalt az anyja, egy darabig elkínlódott alkalmi munkákkal, de néhány napja kidobták az albérletből, és utcára került.

Pont ez lesz a sorsa a te komoly kapcsolatodnak is, legfeljebb az ő anyja tovább él, és 40+ évesen kerül utcára.

Nem akar, sehogy.

Ahogyan írják, meneküljél, ha nincs jövőkép, ambíció, belátható időn belül, mert úgy jársz mint a párom.

Velem maradt és most már több mint tíz éve két munkahelyen dolgozik, hogy engem is eltartson. Viszonylag normális körülmények között tudjunk élni. Kell ez neked?

Te is èrdekes vagy,hogy egy semmirekellővel jöttél össze.

Èn kivàgnàm,van egy jó szakmàja de lusta disznó.

Ezek a mai fiatal fiúk,gratulàlok.

Kivàgnàm a nyavalyàba takarodj dolgozni.

31F

Én a helyedben adnék neki egy hónapot, hogy találja ki, mit akar kezdeni magával + találjon valamilyen munkát, bármilyet, vagy mehet Isten hírével.

Ha csak nem akarod a további termékeny éveidet egy herére pazarolni, már ha akarsz gyereket, vagy egyáltalán a fiatal éveidet.

Ó, nekem is volt ilyen párom a te korodban. :) 17 voltam, a barátom 20, és ő sem ment el dolgozni, mert "nem talált munkát". Persze, talált, csak az nem volt jó neki. Egy napig dolgozott gyárban, de megfájdult a térde, utána elment rendszergazdának, ott kemény 2 hónapot bírta, mert "neki ne parancsolgasson senki". Persze, volt valami OKJ-ja és nem talált vele olyan állást, amilyet szeretett volna, de tovább nem tanult, pedig nem volt egy hülye gyerek, meg a szülei támogatták volna.

Eközben ő otthon élt, délig aludt, éjjel járt haza a haverozásból, a szülei meg három műszakban nyomták és munka után még ők nyírták a füvet. Szóltam is neki, hogy talán nem kéne megvárnia, míg a 12 óra munka után az anyja áll neki, de erre is volt egy válasza: "anyu nem szereti, ha én csinálom, mert hátha levágom a virágokat is".

Én 17 voltam ekkor és nyaranta már szupermarketekben diákmelóztam, bodzát is szedtem néha. Ismerőseim már mentek a barátaikkal nyaralni Balatonra, moziba, ide-oda, persze, mi nem tudtunk, mert neki nem volt pénze. Nekem már akkor volt annyi eszem, hogy inkább elmentem barátnőkkel, de őt nem hívtam meg a pénzemen.

Nem sokáig voltunk együtt, dobtam a srácot.

Most 27 vagyok, ő 30, én diplomát szereztem, jó állásom van, ő évek óta raktárban dolgozik, a Facebookra pakolja ki a beb*szós képeit, mert kb. erről szól az élete.

Remélem, van eszed és dobod, mert hasonló élet vár rá(d), ha együtt maradtok. Én nem adnék neki ultimátumot sem, engem az kiábrándítana instant, hogy az anyja (is) kérleli és még így sem hajlandó megemelni a hátsóját. Az ilyen nem férfi és nem is tudnék rá felnézni.