Tudatosan szingli hölgyek! Válaszolnátok?

"Mi a jó abban, hogy szinglik vagytok?"

Nem okozok csalódást senkinek és nem stresszelem magam feleslegesen amiatt, hogy megfeleljek valakinek. Minden időmet a tanulásra és a barátaimra, hobbijaimra tudom fordítani.

"Miért nem akartok párt?"

Csak simán nem nekem való ez a párkapcsolat dolog. Gondolom naiv vagyok, vagy mi, elsőre nem feltételezek senkiről semmi rosszat, nem gondolom, hogy hazudik, kihasznál stb, aztán nyilván csalódnom kell a legtöbb esetben és még én érzem magam rosszul. Inkább nem pazarolom senki idejét.

"Pár mondatban/ szóban összefoglalnátok, hogy mi az ami nem kell nektek a férfiakból?"

Nem a férfiak miatt vagyok egyedül, hanem én vagyok alkalmatlan a párkapcsolatokra. Szerintem nem lehet általánosítani, hogy "a férfiak mind csak szexet akarnak" vagy ilyesmi, mert mindig vannak kivételek.

Eleve introvertált lány vagyok. Világ életemben elvonultam egy sarokba és elszórakoztattam magam. A szingliségbe az az a jó hogy senkihez nem kell alkalmazkodni.

Olyan párt nem akarok aki nem való hozzám. Az én életvitelem elég extrém. Igénylem egy kapcsolatba is magányt, ezt sok egészséges férfi képtelen elviselni. Nem véletlen az volt a legharmónikusabb kapcsolatom ahol reggel ment a párom este jött haza. Hétvégén meg értékes időtöltés egymással. Sok férfi szeret rátapadni a párjára, élete középpontjának megtenni. Nekem ez kényelmetlen.

Túl nagyot csalódtam. Utána is, de azt már elviseltem.

Utólag átgondolva: soha nem voltam boldog egy férfi mellett se. Csak a gond, baj, fájdalom, erőlködés, hogy tökéletes legyek, és "halából" megcsal, kihasznál, vagy csak tojik a fejemre.

Egyedül boldogabb vagyok. Akkor és azt csinálok, ami jól esik, nem kell alkalmazkodni, kiszolgálni. Mindig rend van, úgy néz ki az otthonom, ami nekem tetszik, és én is. Nincs hiszti egy hajvágás, fogyás-hízas, vagy egy rövid ruha miatt. Nem kell pacalt főzni, csak mert ő szereti. Csak az van még a hűtőben is, amit én szeretek.

Nem csal meg, nem bánt, nem sérteget senki. A romantika meg az udvarlás, csábítás pár hónap alatt lecseng, utána úgyse lesz része az életemnek, ha van partner, ha nincs. A szex meg őszintén szólva egyedül jobb. A legtöbb férfi egyáltalán nem csinálja jól. Aki meg igen, az meg pechemre emberileg selejt.

Igazából nem jut eszembe semmi, amit egy férfi adni tud.

Vannak gyerekeim, nem vagyok magányos, van kit szeretnem, ők is szeretnek. Vannak barátaim, eljarok programokra. Egy férfi csak bajt, veszekedést, koszt, kupit hoz az életünkbe, és nem ad cserébe semmit.

Barátnőm nevében válaszolnék.

Ő kétszer csalódott nagyot, elég ronda történet.

De nem ez volt a legfőbb, hanem amit már írtak.

Több év egyedüllét után nem akar senkihez sem már alkalmazkodni, tudja magáról, hogy nehezen elviselhető, stb.

Neki nincsen baja a férfiakkal, vannak férfi barátai is.

Nekem ezt mondta, amikor beszélgettünk erről.

Amúgy, ha szakítanánk barátommal-most eléggé úgy néz ki- már én sem keresnék senkit, mert nagyon magamnak való vagyok, ügyetlen, saját világomban élek, hát ezt nagyon kevés férfi viselné el (tapasztalat), az emberektől félek.

Mikor anno szakítottam a volt párommal, nagyon szét voltam esve. Azóta rendet tettem az életemben, vannak céljaim, tartalmasak a napjaim, megvan a magam kis heti rutinja... Imádok alkotni (írni szoktam, az utóbbi időben a számítógépes grafika is nagyon leköt), sportolni (heti 5x edzek mindig), mellette tanulok vagy dolgozok és olyan emberekkel vagyok, akikkel együtt csinálhatom ezrn tevékenységek valamelyikét és beszélhetek róluk ezekről. Sokat randizgattam az utóbbi időben, sajnos szinte mindegyiken eluntam magam. Nem mást akarok okolni, lehet, hogy velem van a baj, de miért lennék olyannal, aki mellett arra gondolok, hogy mi más hasznosat csinálhatnék helyette. Mert nekem egy ilyen aktív, ötletekkel teli életmód mellett idegesítően unalmas valakivel felületes témákról csacsogni meg "csak" romantikázni és együtt valami ócska sorozatot nézni. A férfiak többsége pedig azok közül, akiket megismertem, nagyon üres. És nagyon nem akar bevonni az igazi életébe, azt pedig, amit ad, egysíkúnak és unalmasnak tartom.

A párom valószínűleg egy olyan ember lesz, akivel együtt csinálhatunk dolgokat, együtt tervezhetünk és aki elnézi nekem azt, hogy nekem fontos, hogy azokkal a dolgokkal is foglalkozzak, ami nekem úgymond megteremtette a békémet és ami azzá tett, aki most vagyok. Ezt sem értik meg sokan...

Ami nagyon nem hiányzik egy kapcsolatból/a férfiakból, mert vagy tapasztaltam, vagy látom másoktól :

-nem lehet velük tervezni, mert nem képesek velük egy szintű emberként kezelni. Nagyon éreztem szinte mindig a romantikus kapcsolataimban, hogy a nő szerepben vagyok, nem a társ szerepben. Mutogatni oké, szexelni oké, a csajomnak hívni oké, de lelkizni meg izgi programot csinálni már a haverjaihoz fordult, engem meg megsétáltatott meg elvitt vacsizni. Nagy kaland.

-iszonyat rendetlenek vagy gusztustalanok. Nem éltem együtt még férfivel az apámon kívül, de voltam már pár lakásban. Olyannal akarok összejönni, akivel fél-1 év után össze is költözhetünk, de az nem olyan ember lesz, akinél szanaszét vannak a koszos tányérok, a szaros alsógatya meg a fogkefére rá van kövedve a fogkrém, ahogy a húgykő a wc-re. Zavar, ha valaki nem házias.

-Rettentő kevés a megbízható férfi. Mikor megyek a buszon és ölelgeti a barátnője, ahogy kapaszkodik, közben meg végig engem néz és stíröl... Meg mikor a nős szomszédunk hozza fel a szutyok nőjét, amint az asszony elment ügyeletezni? Nemár... Meg mikor valaki a barátnője mellett megcsókol, mert részeg és "nem bírt ellenállni?"? Nem kérek abból, hogy valaki ennyire megbízhatatlan legyen és ilyen megalázásnak tegyen ki. Ha van egy párom, akkor nem teszem ki ilyen megalázásnak és nem árulom el ilyennel őt. Kap egy jóeszű, jóseggű, laza, hűséges csajt, akit ő választott, becsülje már meg, nem vagyok én olyan szar, hogy kelljen mellettem más is neki és ezt művelje mellettem. Mindent meg lehet velem is beszélni, csak gerinc kell hozzá.

-Undorítónak tartom, hogy egyes emberek a saját élvezetük miatt tönkre akarják tenni a párjuk szervezetét. Nekem a gumi tökéletes és nem kérek drámát amiatt, hogy szexeljünk megszakítással meg engedjem análba meg szedjek fogamzásgátlót. Baj van a májammal, a hormonkészítmények kizárva. A végbelem meg input és az is marad. Sok dologban benne vagyok szex terén, de a védekezés módját hadd határozzam már meg én is és hadd szexeljek úgy, hogy nekem is kellemes vagy legalábbis nem kifejezetten fájdalmas. Aki ennyire nem tisztel (márpedig alig van ilyen), az tőlem ne akarjon semmit. Nem vagyok arra kíváncsi, hogy valaki azzal stresszeljen, hogy nem vagyok elég jó az ágyban. Mert abból is félrelépés lesz úgy, annak meg semmi értelme. És akkor az olyan aberrált elvárásokról még szó sem esett, hogy csináljuk 3-an, meg kapjam be addig, amíg nem fuldoklok meg mknden. Olyan aberrált pár férfi szexualitása, hogy a normál szexre kb nem is gerjed. És undorító, mikre nem képesek az embert erőltetni meg kisírni dolgokat. Ez nekem nem hiányzik.

-Vagy nem tudnak udvarolni, vagy nem tudják felfogni, hogy ez a 21.sz. Én szeretnék nő lenni, szigorúan a kapcsolat keretein belül. Nem a konyhában, nem a gyerekvállalásban, nem a munkámban, a kapcsolatban. Igenis udvaropjanak nekem, kedveskedjenek, hagyják, hogy nő lehessek mellettük, de szálljanak be a közös ügyekbe. Nem vagyok takarítónő, sem főállású anya nem is leszek. És fel kéne fogni, hogy milyen férfiasnak de mégis egyenrangúnak lenni. Ez sem megy sokaknak.

-Nem leszek senkinek az anyja. Aki helyett nekem kell dönteni, meg megtanítani nemet mondani és megmondani, mit kezdjen az életével, az nem az én emberem. És nagyon sok férfi él a jelennek, katasztrofális tervezőkészségekkel és iszonyatosan logikátlanul szervezi az életét. Ez nekem, aki tervez, fölösleges stresszforrás. Majd aki ura a saját életének, azzal beszélhetünk kapcsolatról. De amíg a saját randira hívásomat is nekem kell megszervezni, mert egy helyet nem tud javasolni... Addig ezt hagyjuk.

*output

Upsz, belegabalyodtam, de értitek.