Szerintetek miért válasszák egyre többen a szingli életet? Miért ragaszkodnak az autonom életvitelhez? Miért nem vállalható a kompromisszum helyzezek?

1. Van aki nem válassza, csak átmeneti állapot, majd egyszer kerül valaki a maga idejében, nincs ezzel az égvilágon semmi gond. Mi az már, hogy egyre többen?? Ezt hol hallottad??

2. Akinek teljesen reménytelen a helyzete, mert mindig negatívat tapasztal és mindenkivel szemben taszítónak érzi magát, az nem tesz rosszat azzal, ha a szingli életet válassza, úgyis csak erõlködik az ellenkezõ nemnél, valami súlyos defektje lehet, amiért senki nem akar vele lenni. Miért volna kötelezõ mindenkinek párkapcsolatban lenni?

3. A párkapcsolat nem csak egy puszta elvállalt kompromisszum helyzet. Aki nem talál olyan embert, akihez vonzódik, szereti, az mégis kivel vállaljon micsodát?

4 évig voltam szingli és szívesen ellettem volna még úgy, ha nem ismerek meg egy olyan embert, mint a párom. Az a baj, hogy a legtöbben mocskosul önzőek maradnak a kapcsoaltan is, megbízhatatlanok, nem lehet velük normálisan tervezni, nem egyértelműek, nem konzisztensek, nem komolyanvehetőek, fölösleges pénzt, időt és energiát emésztenek fel... Emellett sok idiótában él az a kép, hogy a párod a párod és nem a barátod, sokan elvannak a "bromance"-ben és eszük ágában sincs a párjukra társként vagy bajtársként tekinteni, csak egy kellék és egy valaki, akivel a szex ellenére nincs bennetek annyi közös, mint a haveroddal, mert szar a választás, mert a legtöbben még egy fél éves kapcsolatban is szarrágóskodnak meg tabuként kezelnek dolgokat meg nem mondanak el a másiknak dolgokat. Játszmáznak, színlelnek, megvan a nő és a férfi a kapcsolatban, nem a jó értelemben. Volt pár ilyenben részem, fel is számoltam őket.

Arról nem is beszélve, hogy sokak mellett a kompromisszum az életed feladásával egyenlő. Mert érjek már rá, legyek már ilyen, ne sportoljak, ne menjek a barátaimmal, legyek vele, mondjak le erről, nézzek ki úgy, viselkedjek amúgy...

Sok embernek nincs türelme kivárni/megismerni a megfelelőt, ezért választ egy nagyjából jót, amit meg akar változtatni. Sok ember pedig azért keres egy párt, hogy kivakarja őt a szarból és értelmet adjon az életének, vagy csak kiszolgálja őt.

Majd ha az embrek IGAZI értelmes csapatjátékosok lennének, a párjuk pedig társ és nem eszköz az izgalomra/boldogságra/felemelkedésre, akkor működne. De én pl arra nem vagyok kíváncsi, hogy valakivel drámázzak meg valakinek a szaros kis igényeit kiszolgáljam meg a díszbabája legyek. Azzal jöttem össze, akivel egy irányba tartunk és aki nem piszmog meg kussol, hanem a legjobb barátom is egyben. És nem szarrágóskodik meg bizalmatlankodik, hanem képes kiállni mellettem, képes adni nekem, törődést, szeretetet, bizalmat, mert elég ép ember ahhoz, hogy ne fosson be ezeknek az érzelmek kinyilvánításától, vállalva annak a kockázatát is, hogy nem fogom viszonozni. (De viszonzom és nem élek vele vissza.)

Túlontúl sok nő és férfi élete van szétbszba egyedülállóként is és egy párkapcsolattól nem két normális élet összeolvadását várja, hanem azt, hogy valaki az ő trágyáját ellapátolja és az ő agybajét kiszolgálja, legyen az önbizalomhiány, szegénység, komplexus, bizalmatlanság, kötődési problémák és más aberráció.