Úgy érzem képtelen vagyok elérni az álmaimat, és nem azért, mert elérhetetlenek. Volt már valaki hasonló cipőben, hogy rádöbbent, muszáj változtatnia alapvető dolgokon?

Pl. imádok sétálni a természetben, szoktam is mondani, jó lenne kirándulni, kimenni a Margitszigetre, a Hajógyári-szigetre. Tudnék heti többször is ilyen programot, felmenni a hegyekbe túrázni... De sose megyek.

Imádom az éjszakai életet, a koszos kis night clubbokat, a bömbölő tuc-tuc zenét, mégsem megyek soha. Mindig mondom, még sosem jártam fesztiválon, mégsem megyek el egyre sem.

Vagy a hajam. (Nő vagyok.) Rengeteg éve már hogy oda vagyok a hosszú hajét, képeken, filmekben, folyton csak vágyom rá bár eddig meg addig érne a hajam. Mégis, annyi éve, de sosem értem el azt a hajhosszt, mert inkább mindig levágattam belőle. Miért van ez? Hogy csak vágyok, vágyok arra a hajhosszra, de ahelyett hogy már évek óta azzal élnék, csak vágyok, vágyakozok rá de sosem érem el?

És ugyanez a természetközeli helyekkel, a szórakozóhelyekkel, a fesztivállal... Meg még megannyi dologgal, valamelyik illegális, ezért nem írom.

És végül, eljutottunk a párkapcsolatokhoz. Mert ha megtetszik egy férfi, ugyanezt az elvet követem. Megtetszik, és akkor csak vágyok, ábrándozok, ahelyett hogy mondjuk komoly tervet, célt kovácsolnék. Hogy mondjuk megpróbáljam meghódítani.

Jelenleg is tetszik valaki, és rádöbbentem, hogy már mióta. Elkezdtem utánaszámolni, most már két éve... Két éve tetszik, de még egyszer nem tettem felé egy lépést se. Tiszta hülye vagyok. Olyannyira felháborodtam saját magamnak, hogy arra jutottam, holnap egyszerűen csak ráírok. És a nyáron elmegyek az egyik fesztiválra, legalább egy nap. A hajamat pedig nem vágatom le, amíg meg nem nő.