Mi a véleményetek a következő kijelentésről: A nők elférfiasodtak! Igaz, vagy nem?

Kész, az első cikkig jutottam, ekkora baromságot :D

Itt mindenki a kecses arisztokrata kisasszonyokat vizionálja maga elé, akik egész nap teáztak, illemórákra jártak, tanultak (csak semmi komolyat, nehogy kékharisnya legyen, max zene), este bálokra jártak és ők voltak a kis gazellák. Ne legyetek tévedésben: ez max a középosztályig ment.

Miközben a legtöbb nő dolgozott, akár rossz környéken is. Alatta már volt káromkodás, "majd én megcsinálom" attitűd, pörlekedtek egymással és a férjükkel is (akik vagy megverték őket ezért vagy nem).

Az arisztokráciába tartozó nők ugyanúgy lenézték a társadalmilag alattuk lévő osztályokat, embereket.

De itt vannak a nagyszüleim, 49 éve házasok! Csak azért nem váltak el, mert nem illik szerintük, a megcsalás férfi részről normális, de utálják egymást, nincs egy olyan nap, amikor ne veszekednének minimum 5x.

Igen, képes vagyok egyedül eltartani magam és nem egy férfitól függők, aki munka után k....rvázni jár, mert megteheti, én nem tudok lépni. Igen, be tudok verni pár szöget egyenesen. Igen, megfogom kézzel a pókot és kirakom, nem csapon agyon. Tudok csempézni is, sőőőt, parkettázni is (gyerekként apám elvitt magával a munkahelyére). Ettől én még nő vagyok. Nőies nő. Attól még, hogy nem sikítok egy egér látványától nem leszek "maszkulin". Ahogy régebben se voltak azok, akik agyoncsapták.

Nem hiszek a férfias, nőies tulajdonságokban, nem hiszek abban, hogy bármelyik nemnek el kell nézni vagy meg kell engedni valamit a neme miatt. Így a cikknek sincs értelme.

Az ember nem tud olyan dolgokat magára erőszakolni hosszútávon, ami nem ő, és nem is tud hitelesen megnyilvánulni úgy. Ha mindenkit embernek tekintünk, akik közt van határozott, akkor ha puncija van, és azt mondjuk neki, vegyen vissza, torzul a személyisége. Ha egy ember érzelmes, de kukis, ezért azt mondjuk neki, nyomja el, neki is torzul a személyisége.

55%, te tudsz szöveget értelmezni? Hol írtam hogy nem lehet boldog egyedül egy ember (nemtől függetlenül)? Én három éve élek egyedül és nem sietek ismerkedni, mert csak olyannal jönnék össze akivel tényleg érdemes, és amíg ilyet nem találok, eszem ágában sincs belemenni valami langyos kis semmi kapcsolatba.

Viszont egyedül élek, vezetem a háztartást, eltartom a gyerekemet, én viszem túrázni, bicajozni, én mesélek neki a csillagászatról és az univerzumról, én vagyok ott minden rendezvényén. Anya és apa szerepet is játszanom kell. Közben meg már a harmadik diplomámat csinálom, hogy talán többet meg tudjak teremteni magunknak. Igazából már rájöttem hogy egy férfi tökéletesen pótolható. Tehát hiába vagyok amúgy nőies jelenség, "elférfiasodtam". Legalábbis azok szerint akik szerint ugye ez egy valós probléma.

Mert ha ezt nem tekintjük elférfiasodásnak, akkor mit? Sokan emlegetik itt a bunkóságot meg a lustaságot, akkor ez lenne a férfias? Vagy mi?

Ha a klasszikus nőiesség, női szerep elvesztése miatt íródott ki a kérdés, akkor azt a klasszikus női szerepet egy férfias férfi mellett lehet megélni. Egyedül ugyanis én csinálom a nő és a férfi munkáját is. (Sajnos, jobban mint anno a gyerek apja)tehát nem vagyok klasszikus nő, hanem multifunkcionáló minden.