Barátom elhagyott az exéért, nektek volt ilyen? Több lenn.

Úgy ismertem meg a barátomat, hogy azonos a baráti körünk. Mindig is tetszett nekem, de nem volt köztünk semmi, aztán lett barátnője. Évekig megvolt ez a barátnője. Aztán szétmentek. Lentebb leírom a szakítás körülményeit. És akkor kicsit ráhajtottam, mivel azóta is tetszett. Randizni kezdtünk, szépen lassan összejöttünk.

Mint mondtam, azonos a baráti körünk, a barátnője azonban "külsős" volt, ezért a szakításuk óta nem is láttam soha, amíg azonban együtt voltak, szinte minden baráti talin vele is találkoztam, szóval ismerem.

Nem túl régóta vagyunk együtt, csak hónapokban mérhető. Ahogyan az is, hogy mennyi idő telt el a szakításuk óta az exbarátnőjével.

De ez csodálatos volt. Nem csoda, hogy mindig is tetszett. Boldog vagyok vele. A barátaim és a családom oda meg vissza vannak, milyen jó pasit fogtam magamnak, milyen rendes, megbízható, milyen jól bánik velem, stb. Minden jóakaróm örült, hogy végre lett kapcsolatom, végre egy normális férfivel, stb. Szóval minden klappolt. Meg nem ez egy ilyen ősrégi álom beteljesülése volt, hogy összejöttem vele, akit ismertségünk java részében csak messziről csodáltam.

Csakhogy. Ez a felhőtlen boldogság nem sokáig tartott. mert felbukkant az ex. Úgy mentek szét, hogy a csaj ejtette. Mert nem volt biztos magában az érzéseiben, a kapcsolatában, nem volt ő biztos semmiben. Szünetet akart, de ilyenbe a barátom nem ment bele, ezért a lány szakított vele, nem volt más választása. Azt mondta a lány szakításkor, hogy tudja hogy jó dolga van mellette, meg hogy jó barát, mármint szerencsés aki kapcsolatban van vele. De hogy ő az első barátja, és nincs összehasonlítás alapja, és mivel nem volt dolga hülye férfiakkal, nem tudja megbecsülni, meg ilyenek. A barátom próbált küzdeni érte, de az csak olaj volt a tűzre, mondván nem érti meg, hogy neki most külön utakra van szüksége. Szóval vége lett, na, hónapokkal ezelőtt, így.

De most felbukkant, pedig tudja, hogy a barátjának van új kapcsolata. Mikor már először bejelentkezett, egyértelmű szándékokkal, már akkor írtam neki, hogy sajnálom, bőven megvolt a lehetősége, eldobta, már együtt vagyunk, úgyhogy eméssze meg, és maradjon ki az életünkből.

Fura volt ilyet írni neki, mert előtte tök jóban voltunk. Erre írta, hogy ne aggódjak, az én életemből szívesen kimarad, de a barátom nevében ne nyilatkozzak. És hogy biztosan tudja, hogy a barátom nem érez felém olyanokat, mint ami köztük volt. Kérdeztem, ebben meg miért olyan biztos? Erre írta, hogy amíg együtt voltak engem is kibeszéltek, és mindig is átlagosnak tartott külsőre, sőt azt mondta, "nem tudja eldönteni, szép vagyok-e vagy nem". Ez amúgy nagyon fájt, hogy a barátom komolyan így vélekedett rólam. (Már ha igaz.) Meg mást is írt, miért biztos benne, de a lényeg, azt mondta, ő eleve is csak szünetet akart, és arra jutott, vele akar lenni, ez a különlét meghozta azt, amit várt, hogy biztos legyen a dolgában, és ne legyenek kétségei. És hogy borítékolja, hogy ha nem is fognak újra összejönni, annak biztosan nem én leszek az oka. Mert a kapcsolat ami köztem meg a barátom közt van, nem akadály.

Ezt az egészet megmutattam a barátomnak, persze erre számított, amúgy írta is, hogy nyugodtan mutassam meg neki is, nem szégyenli a kissé öntelt magabiztosságot az írottaiban, mert ez is csak egy olyan tulajdonsága, ami sosem különösebben zavarta a barátomat.

Hát, akkor persze mérges lett a barátom az egész levelezés miatt az exére, meg minden.

De mégis... Igaza lett a lánynak. Úgy kezdődött, hogy a tudtommal és engedélyemmel, találkoztak kettesben a városban, hogy komolyan elbeszélgessenek. De ez egészen más eredményt szült. Ha szeretett volna a barátom, tiltotta volna a csajt és nem akar vele elbeszélgetni. Szóval már éreztem, hogy most kés élén táncol a kapcsolatunk. De igen. Találkoztak, és sztem a barátom nem tudott neki ellenállni. Gondolom minden csábítási praktikát bevetett. Igen, azt mindig is tudtam, hogy a barátom nagyon-nagyon szerelmes volt ebbe a lányba, láttam. A tenyerén hordozta, védelmezte, stb. Meg hát egy szép lány. És azt is érzékeltem halványan, hogy bár nagyon jó vele járni, de azt a vak szerelmet nem érzem felőle irántam. De elkönyveltem annak, hogy nem rég szakított, meg hogy már kinőtt a tinikorból.

Visszament az exéhez, ez a lényeg... Nagyjából annyit akart megtudni, ebben a pár hónapban lefeküdt-e idegen pasikkal az exe. És mivel nem (hacsak nem hazudik jól), mégiscsak szünetnek tekintik azt, amíg külön voltak. Mert a barátnője eredetileg ugye szünetet akart, ami alatt nem is dugna félre, meg semmi, mert nem erre kell neki.

És megmondta a barátom, hogy a szerelme az exe, mindig is ő volt, mióta csak megismerte. És hogy bár nem akart eredetileg, de ad neki egy második esélyt. És velem szakított. A hülye ex miatt oda a kapcsolatom. Pedig iszonyatosan boldog voltam vele, amíg fel nem bukkant az ex. Szerettem. A családom meg a barátaim pedig kb. úgy depiznek mint én, hogy megint nincs barátom, ezer évig tart míg összejövök eggyel, és azt sem tudom hosszú távra megtartani... Így látják. meg hogy végre volt egy normális pasi, de már vége is...

Hiába sajnálkozik a barátom, vagyis exbarátom, hogy sajnálja amiért túl hamar belekezdett egy kapcsolatba velem. Nem hat meg. Eldobott az exe miatt. Azt se tudom mi legyen a közös barátainkkal. Nem akarok egy társaságban lenni vele meg az exével, nagyon ciki lenne.