Komolyan a szépség ennyit jelent? Hogy a barátságot, a kellemes időtöltést, a jófej arcokat, mindent eldobtok egy szép nőért, még akkor is, ha az leszar titeket?

Lehet csak én vagyok nagyon mafla, de nekem ez megér itt egy kérdést.

Szóval elutaztam néhány napra, az egyetem keretei között, és én speciel nem ismertem senkit, vagyis menet közben ismertem csak meg az embereket. De ez volt az általánosa minta a többieknél is.

És a lényeg, volt ott egy lány, az egyik a 4 közül, engem is beleértve, a többiek mind férfiak. Egy szobában aludtunk, szóval értelemszerűen kialakult a jó viszony. Ezzel a lánnyal is. A másik két lány a kérdés szempontjából nem releváns, szóval őket most hagyjuk.

A lényeg, hogy a lányok közül a legtöbb időt ezzel a bizonyos lánnyal töltöttem. Az emberek közül már nem feltétlenül, mert több férfival is beszélgettem sokat.

Nem sokat voltunk, alig pár napot. És amíg én mindenkivel jóban lettem, rengeteget beszélgettem, szimpatizáltak velem, folyton hívtak játszani, stb., addig ez a lány, akivel összebarátkoztam, sokkal csendesebb volt, max 1-1 férfivel lett annyira jóban hogy sokat beszélgessen (velem sokat beszélgetett), sőt kicsit flegma is volt néha, de mivel nem velem, engem ez nem zavart.

Dióhéjban adott volt ez a helyzet, hogy én lettem jóban az emberekkel, míg ő inkább elvonult, velem szimpatizáltak jobban, én voltam mosolygós, ő flegmább. Mégis... Majd elmondom, mi volt mégis.

Mert azért megjegyzem zárójelben, ez a lány egyébként igencsak szép, talán kimondhatom és nem sértek meg senkit, magamat sem, hogy négyünk közül akik mentünk, ő volt vitathatatlanul a legszebb. És ha azt mondom, hívtak engem a többiek játszani, őt is. Rengeteget beszélgettem - vele is próbáltak. Maximum nem jártak sikerrel. Gondolom a kitartást az motiválta, hogy szép volt, meg amúgy normális volt, csak kevésbé társasági, mint mondjuk én.

De utolsó nap, történt, hogy azok a férfiak, akikkel jóban lettünk, választaniuk kellett sok idő eltöltésére köztem és a barátnőm közt. És basszus, mind őt választotta.

Bevallom, ez azért kicsit szíven ütött. Még a barátnőm is meglepődött, miért vele mennek, amikor egyértelműen nem igényli a társaságukat, ellenben velem napok óta nagy spanolás. És engem is. Mielőtt félreértitek, nem a figyelem hiányzott, vagy az hogy körülrajongjanak, semmi ilyesmi! Az fájt, hogy azt hittem, tökre összebarátkoztunk, tökre kedvelnek, de mégis ott hagytak egyedül, egy olyan emberért, aki viszont szarik rájuk, csak azért, mert az szebb. Mert hát, nem titok, ez volt az oka. A barátság, a kellemes időtöltés, értéktelen volt a szemükben ahhoz képest, hogy egy nagyons zép nő társaságát élvezzék - még akkor is, ha az a társaság nem túl szórakoztató. Nekem szórakoztató volt, mer tán jóban voltam a lánnyal, barátnők lettünk, de a férfiakkal nem volt így.

És nem tudom, de árulásnak éreztem. Komolyan otthagytak egyedül. Még az is megfordult a fejemben, hogy talán tökre leszartak végig, és csak azért barátkoztak velem, mert a szép lány barátnője voltam. persze ez már csak ilyen összeesküvés elmélet. Szóval utána és leszartam őket. hazaúton rá se néztem egyikre se. A barátnőmmel voltam, mert ő is leszarta a többieket, a férfiakat, és már innentől én is.