Meghívni a legjobb barátját a "lakásavatóra" úgy, hogy utál engem (HOSSZÚ)?

A lakásavató azért van idézőjelben, mert én már egy éve itt élek, de nem tartottam lakásavatót egyedül, és a párom most fog ideköltözni. Valamint inkább azt szeretnénk "megünnepelni" a barátainkkal, hogy összeköltözünk, közös életet kezdtünk együtt - ez számunkra egy nagy lépés, ezért szeretnénk egy kisebb bulit tartani.

Na már most, a legjobb barátja engem utál, az oka pedig annyi, hogy szerinte nem illünk össze, és ezt azután állapította meg, hogy váltottunk kb 2 mondatot - tehát ténylegesen nem ismer, hogy ezt így kijelenthesse. A párom többi barátja kedvel, mondták is hogy szépek vagyunk, összeillünk (a családja is befogadott engem), tehát csak a legjobb barát ilyen velem, nem számít neki, hogy a páromat boldoggá teszem, szerinte nem jó nekünk együtt lenni.

Emiatt elbizonytalanodtam, én nem szeretném, ha egy olyan ember is jönne, aki ki nem állhat és azt kívánja, hogy bárcsak szakítanánk, holott pont azt "ünnepeljük", hogy együtt vagyunk és egy mérföldkőhöz érkezett a kapcsolatunk.

Arról nem is beszélve, hogy a legjobb barát (a nőjével él, már kb 7 éve vannak együtt, a csaj még 2 mondatot se volt hajlandó beszélni velem) a páromat meghívja hozzájuk vacsorázni, vagy programokra, vagy kisebb összejövetelre (tehát nem sima haveros sörözés/program, hanem tágabb körű), de sose vakkant oda annyit, hogy engem is vihet a párom, tehát még illendőségből sem hív meg. Emiatt pláne úgy gondolom, hogy semmi keresnivalója a lakásavatónkon. Persze a párom beszélt vele, és állítólag változtatni fog a srác, de szerintem csak még inkább taktikázik. Pl: jelenleg a párom abban a városban van, ahol a srác és egyébként én is élünk, de nekem hétvégére haza kellett utaznom a családomhoz. Persze, a srác áthívta sörözni a páromat még vasárnap a mai napra (hogy ha már nem leszek ott, akkor tudnak ők sörözni egy jót és dumálni), most már egy egész buli lesz 6-tól, és ezt csak tegnap este közölte a párommal, tehát kb esély se lett volna rá, hogy akkor átszervezzem a dolgokat és tudjak a párommal menni.

//Egyébként meg pofátlan is, mert a párommal megyünk egy fesztiválra egy napra, és jajj hát arra a napra ő is pont akarna jönni, de jajj hát nincs kivel, és sajnáltatta magát így 3-an megyünk a fesztiválra (esetleg 4-en, ha jön az egyik barátom is), mert a párom túl jószívű. Tehát ő képes belepofátlankodni a mi programunkba, de engem még meghívni sem hajlandó illendőségből sem.//

Ennek ellenére a párom meg akarja hívni. Ismerem már őt annyira, hogy oké, foglalkozik ő vele, de a többi barátja olyan, hogy jajj ki akarnak menni cigizni, jajj éhesek, menjen már velük a párom is, beszéljenek már kettesben is (nagyon pici galériás lakás, a fürdőszobán kívül nincs zárt helység), stb, és akkor ott maradok ezzel a sráccal (és a nőjével), valamint az én barátaimmal (akiket szintén levegőnek néztek korábbi alkalmakkor, amikor a 2 társaság találkozott). Ők nem ilyen csordaszelleműek, hogy akkor kimennek ők is, inkább ülnek bent, ha olyan kedvük van, tehát nem biztos, hogy kimennének ők is.

Nem tudom hogy mit tehetnék, már lassan kezdem inkább úgy érezni, hogy ne is legyen egyáltalán lakásavató. Én nem szeretnék, és nem is fogok jópofizni egy ilyen emberrel, aki már lassan 3 éve így bánik velem, és ahelyett, hogy elfogadna engem, ráadásul még inkább taktikázik, hogy lerázzon a páromról.

Mielőtt valaki írná: egyáltalán nem vagyok rátapadva a páromra, akkor megyek vele és a barátaival találkozni, ha hív és kedvem van, van szabad tere, nem lógok folyton a nyakán, hogy ne lehessen egy haveros estéje. Itt inkább ez elv a lényeg, hogy a legjobb barát egy bunkó, még az illendőség határait sem tartja meg, hanem még inkább taktikázik, de közben pofátlan is.