Van itt olyan nő, aki nem érzi ösztönlénynek magát?

Bár tudom, hogy csak provokációnak írtad át a kérdést (ahogy az eredeti is csak provokáció), de azért válaszolok.

Amiket felsoroltál, igazak rám, mégis vannak női ösztöneim. Minthogy családcentrikus vagyok, szeretnék majd gyereket, akiről szeretnék majd gondoskodni. A szakmám is inkább női szakma, gyerekekkel foglalkozok. Érzelmes vagyok, és bevallom, sokszor az érzelmeim alapján döntök, nem logikusan. A páromnak a szexben igyekszem mindent megadni, de ha mondjuk előállna a hármas szexszel, abban nem lennék benne.

Rossz körökben mozoghatsz, én szinte csak ilyen nőket (és férfiakat) ismerek, magam is ide sorolom. Sose értettem, hogyan képesek egyesek vakon menni mindenféle érzelmek és indulatok után, valahogy úgy gondolom, hogy ez az önismerethiányra és az elcseszett felnőttkori kötődésre vezethető vissza.

Bennem mondjuk nincs semmi nőiesség (amit szeretek is magamban), nem vagyok bújós, romantikus, gondoskodó vagy akár aranyos tyúkanyó típus, nekem sincs szükségem babusgatásra, támogatásra, mert tökéletesen megállok a saját lábamon is; gyereket nem akarok és minden döntésemet a logika vezérli.. pont ezért voltam mindig is a tökéletes haver/barátcsaj, de az esetek 95%-ban nem a potenciális partnerjelölt :)

😕

Nem tudom, igent mondtam volna, mert elég prűd vagyok, itt is megkaptam, de a szexes kitételt nem tudom értelmezni. A szakításon kívül nem látok mást, ha valaki mondjuk análozni akar, csinálja, csak ne velem. Ezt nem sértődötten mondom, hanem tárgyilagosan.