Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan férfi, aki nem érzi ösztönlénynek magát?
Értem ezalatt azt, hogy:
- Nem lehetetlen feladat számára a hűség, nem érez különösebb késztetést a félredugásra és kifejezetten nem tartja gerinces húzásnak azt.
- Képes a nőkre elsősorban úgy tekinteni, mint emberekre.
- Ha van valami, amit ő igényelne a szexben, de a nőnek ellenérzései vannak azzal kapcsolatban, akkor nem az számára az első, hogy követelőzni kezdjen/szakítást fontolgasson, hanem megértést tanúsít és sok türelemmel próbálja orvosolni a dolgot (vagy végső esetben lemond a saját "öröméről" akár).
- Nem akarja mindenáron megdominálni, alávetettjeként kezelni a párját, és az ágyban sem kívánja megalázni vagy méltatlan helyzetben látni őt.
- Társkeresésnél a személyiség prioritást élvez nála a külsőségek rovására, ami nyilván nem azt jelenti, hogy egy számára kimondottan taszító nővel is összejönne, csak azt, hogy nem a farkával lesz szerelmes.
Ne értsetek félre, nekem jóformán eszembe sem jutott volna, hogy ezeknek az ellenkezőjét feltételezzem bárkiről is, de ez az oldal elérte, hogy én érezzem magam kellemetlenül, amiért ilyen "irreális" elvárásaim lennének egy férfival szemben, mikor "belé nem ez van kódolva biológiailag" és "a természetes ösztöneit megerőszakolni senki sem tudja".
válasza:#28 ez fordítva hajszálpontosan ugyanennyire igaz. Ez nem az egyik vagy a másik nem sajátsága, hanem hanem nemtől függetlenül egyénekre jellemző.
Aki #22 -t lepontozta az szálljon magába.
válasza:A 22-es hülyeségeket ír. A napokban is volt több kérdés például az alacsonyabb férfiakról, és sokan leírták, hogy az ő párjuk is 168 cm, vagy 170 cm (nem egy-két válasz volt). Szóval nem azt kellene csak meglátni, amit te szeretnél észrevenni a válaszokból, ami téged igazolna. Igen kevés azoknak a száma, akik az ösztönökkel hozakodnak elő, amikor a magasabb férfiakat részesítik előnyben a társkeresés során. Inkább az esztétikumra szokták fogni, nem pedig mindenféle álindokot találnak ki. Hiába akarjátok ezt most visszafordítania nőkre (mert jellemzően óvodás módon csak ez a visszavádaskodás megy), nincs igazatok.
Ha kimész az utcára, és azt látod, hogy csak a magas, helyes férfiaknak van párja, akkor a hiba benned van, hiszen csak azokat veszed figyelembe, vagy hajlandó meglátni, akik téged, az állításodat igazolnák, ami a saját sikertelenséged, sértettséged miatt alakult ki benned.
válasza:Én a 29. és a 30. választ írtam.
Elolvastam a 22. hozzászólás elejét, tényleg HÜLYESÉG.
Itt bizony most a nőknek van igaza.
#27
Nem sok értelme lenne elvárnom azt, hogy a pasi tűrje, ha nem kapja meg, amit akar, mert jogában áll bármikor kiszállni a kapcsolatból, és inkább szálljon is, mintsem miattam váljon frusztrálttá. Csupán azt bátorkodtam kijelenteni, hogy az ösztönök empátiával szembeni előtérbe helyezéseként értékelem azt, ha valakinek ennyi komolyan elég ahhoz, hogy meg se akarja próbálni velem. Mivel az én fontossági sorrendem más, értelemszerűen kevésbé fogom szimpatikusnak találni ezt a fajta hozzáállást, amire természetesen mondhatod, hogy én meg önző vagyok, és ez számodra (vagy azok számára, akik veled értenek egyet) ugyanúgy nem szimpatikus, de ez más lapra tartozik, mert jelen esetben a fajfenntartási ösztönökről (gondolom, abban megegyezhetünk, hogy a szexuális vágyak azokból erednek) volt szó. Nem lenne kifogásom önmagában az ellen, hogy más nem hajlandó idomulni hozzám, ezért sem értettem, miért beszélsz általánosságban az önfeladásról. Olyan indokkal lépsz le, amilyennel akarsz, ha túl nagy áldozat lenne a részedről az anális szex elengedése, senki sem tilthatja meg, hogy dobbants egy olyan csaj mellől, aki nem adja meg neked. Csak ne várd el, hogy ennek tudatában pozitív véleménnyel legyek rólad (neked se kell rólam). Ennyiről szólt a kérdés.
Azt megértem, ha nem tetszett az "ösztönlény" szó, nem azért fogalmaztam ilyen erősen, hogy nyomatékot adjak a rosszallásomnak, hanem mert errefelé bizonyos férfiak büszkén vallják magukat annak, de ezt már leírtam.
#28
Örülök, hogy megértettél.:D
válasza:Arra igyekeztelek rávezetni, hogy tapasztalatom szerint az nem működik, ha előtérbe helyezel valamilyen igényt valamilyen másik igény rovására.
Mindig az optimális, ha egyensúly van.
A félmegoldások mindig érezhetőek egy kapcsolat minőségén.
Értem mire akarsz kilyukadni és nem az volt a cél, hogy veszekedjek veled, semmilyen ellenérzésem nincs irántad, tárgyilagosan szemlélődtem.
Nem várok szimpátiát, de nem érzek semmilyen unszimpátiát sem irántad és a nézőpontod iránt, elfogadlak téged, mert ítélkezni nincs jogunk, csak önmagunk felett.
válasza:#32 a #26-os hozzászólásomban VILÁGOSAN leírtam, hogy (szerencsére) a kinti világban nem tapasztalható az amit vinnen, méghozzá nőktől idéztem. Ismétlem: nőktől gyakorus hozzászólásokat idéztem. Ugyancsak ismétlem: a kinti világban ezt a felszínességet kevésbé tapasztaltam (igaz, megválogatom a köreimet).
Elsiklotta a figyelmed ezek felett?
A #31-es hozzászólasomban is a lehető legegyértelműbben leírtam, hogy itt szó sincs arról, hogy akkor most vissza lenne ez fordítva a nőkre. Félreérrhetetlenül leírtam, hogy sem a felszínesség, sem a ösztönlénység sem az egyik nem sajátos tulajdonsága. Ezek egy-egy konkrét személyte jellemzőek nemtől függetlenül. Csak a tiaztánlátás végett kiemelem, hogy értsd. Nem női nemet illette a vád, hogy felszínesek lennének.
Egyébként miért gondolod, hogy sikertelen lennék? Vagy hogyha kimegyek az utcára akkor szelektíven csak azt látom ami engem igazolna?
(Hangsúlyozom újra, hogy főleg annak fényében, hogy írtam, hogy "kint az utcán" messze nem ennyire negatív dolgokat tapasztalok, mint itt a gyakorin.)
Tényleg érdekelne, hogy vezetted ezt a személyemre le, mert soha nem társkeresőztem és nem kérkedni akarok, de megszoktak, hogy a nők kwzdeményeznek elég gyakran - ez is csak a gyakorin terjesztett legenda, hogy a nők nem kezdeményeznek.
#35
Egyébként az én olvasatomban a "kisebb önzőség" annyit tesz, hogy kisebb áldozatot követel meg az elszenvedő féltől, ennek szerintem van értelme, noha bizonyos keretek között vitatható, hogy ki mit él meg nagy lemondásként. Amit írtam ezzel kapcsolatban, szubjektív volt, de meg merem kockáztatni, hogy a legtöbben a passzivitást, csendben lenyelést könnyebben viselik, mint azt, ha effektíve rá kell venniük magukat olyasmire, amit a hátuk közepére sem kívánnak.
De abban persze igazat adok, hogy önzés az akarásban és a nem akarásban is van, ebből adódóan önfeladás egy igény háttérbe szorítása és az ellenérzések leküzdése is, kérdés, hogy ki szerint melyikből származik több kár, ezt pedig meg tudja ítélni az egyén saját maga számára.
Bizonyára nem alaptalan, amit mondasz, megtapasztaltad, hogy neked mi az ideális, akkor cselekedj aszerint, ennyi. Majd ha egyszer komoly hiányérzetem fog származni a tolerancia gyakorlásából, akkor meg foglak érteni, de ez eddig még nem következett be, szóval maximum elfogadni tudom az álláspontodat.
válasza:Én abban hiszek, hogy mindenkinek elidegeníthetetlen joga és felelőssége is az igényei megélése vagy az azokról való önként lemondás, de az utóbbit személy szerint nem gyakorlom és mástól sem várnám el, hogy értem megtegye.
Örülök, hogy intelligensen tudtunk beszélgetni, még ha van véleménykülönbség is.
Szép napot neked, remélem megtalálod az ideális férfit!:)
válasza:Ezt csak ugy beszúrom.
Kinek nem inge ne vegye magára.
De vegyétek már észre hogy semmi értelme 1 idö után bármin is veszekedni.
Van aki inkább meghal mintshogy bevallja hogy nincs igaza.
Az ilyenekkel nem szabad foglalkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!