Miért csinál így a ffi? (még csak udvarol)

Mert szét tudja választani az önként vállalt felelősséget az életörömtől.

Vagy zavarban van.Ha nagyon erős a vonzalom akkor a leghiggadtabb ember is képes olyasmit produkálni amit amúgy nem szokott.

Miért csinál így? Mert játszik. Színházat, illetve abban egy szerepet játszik.

Vagy akkor, amikor "komoly" ember... mert akkor azt kell...

Vagy akkor, amikor épp Veled van. Mert akkor jópofának érzi magát.

De, alapjában véve ez még nem is lenne baj.

Mert szinte mindenki egyfajta szerepet játszik életében. Amit megtanult.

A kérdés az, hogy mikor játszik őszintén? Amikor komoly, vagy amikor Veled van.

De kérdés az is, hogy neked melyik jön inkább be...

Ha a "komoly", akkor közöld Vele, h. legyen Veled is komoly. Nem biztos, hogy jobban jársz vele. Mert az is lehet, h. a "komoly" ember által játszott idegfeszítő munka után a laza, hülyéskedő magatartással próbálja levezetni a feszített munka okozta feszültséget.

Ha így lenne, akkor szerintem légy ebben partnere, fogadd el ezt a tényt. Ezzel segítesz neki.

Később ez jó esetben alakulni fog a kedved szerinti irányban.

Ha pedig mégsem, akkor elkönyvelheted: igazán jó színész!

Az ERŐ legyen Veled!

Zavarban van, imponálni szeretne.

Vagy épp elég neki a munkában nagyon komolyan viselkedni, szeretne azon kívül lazítani.

Yoda mester!

Mindenki nem egyféle szerepet játszik, hanem sokfélét. Minden közegben mást.

Munkahelyen alkalmazott, randin domináns jófej hím, otthon anya/apa/tini, iskolában/egyetemen hallgató, konyhában szakács stb...

Kedves #8-as!

Neked teljesen igazad van.

Én azt nem is írtam, hogy csak egyféle szerepet.

Ha megfigyelted, az első után a 2. és 3. mondatom ugyanezt sugallja.

Amire én azt írtam, hogy "mindenki egyfajta szerepet játszik életében", azt arra értettem, (tényleg rosszul fogalmaztam, igaz) hogy alapvetően, dominánsan (szituációtól függetlenül) egyféle karakternek (identitásának, személyiségtípusnak megfelelő) szerepet játszik.

Míg aztán esetleg el nem kezd változtatni rajta...

Gondolj csak arra, a "félénk" nyuszi" típus nem képes egyik pillanatról a másikra "üvöltő oroszlán" arche-típusra váltani. A profi színész a porondon, az igen. De általában nem profi színészként játszunk életünk (valóságnak érzékelt, megélt) színdarabjában szerepünket. Ami mű egyébként lehet éppenséggel dráma, eposz, (tragi-)komédia, vígjáték, dög-unalom is, de lehet mindkét véglet között csapongó "remekmű" is. Bár az ilyen "szeretlek is meg nem is" típusú kicsapongás (hol imádlak, hol meg gyűlöllek) eléggé fel tudja borzolni az ember idegeit. (Állatoknál ez nincs meg, ennyiben is különbözik az ember az állattól)

Szóval ez a "domináns szerep" alkotja, alakítja, építi fel identitását, személyiségét. (Lásd: pl. a hetero-, v. homo-szexuális irányultság) S legtöbben ehhez ragaszkodnak is akár életük végéig. Szerencsésnek mondhatja magát az, aki nem. Aki képes változni, gyorsan változni, idomulni a körülményekhez, tehát fejlődni, tudatosabbá válni, alakítania önmagát.

De aki változtatni mer... ettől még nem kell őt feltétlenül hit-hagyónak, megalkuvónak, árulónak, kétszínűnek, köpönyegforgatónak, stb. nevezni. Bár sokszor bizony úgy tűnik, mintha az lenne. (pl. X.Y egy ideig MSZP-s tag volt, majd egyszer csak átpártol a jobbikhoz, vagy fordítva, mondjuk.)

Persze van olyan is. Aki sajátos egyéni érdekből teszi... azaz változtat pozíciót, ahogyan mondják helyezkedik önös érdekből... De nem feltétlenül mindenki. Vannak olyanok is, akik tényleg "jobb belátásra" térnek. Vagy pl. csalódtak az egyikben, nosza, nézzük a másikat, az már ennél csak jobb lehet... elgondolás alapján. (Ilyen pl, amikor vallást cserél. Keresztényből-muzulmán, hindu, stb., vagy fordítva. De akár vallásosból ateista, vagy fordítva is)

Na, nem ragozom tovább...

A leányzó, akinél hülyéskedve, "idiótán" viselkedik a fiú, lehet, hogy csak túljátszotta magát, vagy valóban így próbál imponálni. Csak még nem tudja hogyan tegye, mi a határ, ameddig elmehet...

Kedves Kérdező! Csak annyit kell tenned, megkérdezni, h.

- Te ..., figyelj csak! Ezt most miért csinálod? - de még hozzá teheted:

- Nekem ez egyáltalán nem szimpatikus. Nem tetszik. -

Amit pedig Neked válaszol, abból minden kiderül...

A fontos: BESZÉLNI (társalogni) KELL VELE! Kérdezni, aztán válaszolni, azaz kommunikálni... nem csak találgatni... (A találgatás rossz tanácsadó)

Az ERŐ legyen Veletek!