Voltatok már úgy, hogy nagyon szerettetek valakit, de az élet közbeszólt és nem lehettetek együtt? Hogy léptetek tovább?

Ugyan már...

Ha tényleg ennyire fontos lenne, akkor megoldanátok. Mi ez a hivatás, amit nem tudsz feladni, ha tényleg annyira nagyon-nagyon fontos ez a nő/férfi számodra?

Volt. Őrülten szerelmesek voltunk egymásba, de ő Budapestre költözött (én az egyesült királyságban lakom). Mivel engem még 3 évig ideköt az egyetem, ő meg ki tudja visszatér-e valaha (és ha igen, ki tudja mikor), szakítottunk, mielőtt távkapcsolatban megutáltuk volna egymást. Be kellett látnunk, hogy nincs jövőnk.

Csak az idő segített. Sok-sok idő.

Igen, szerettük egymást nagyon, de ő akkor már vőlegény volt.

Így számomra tabu maradt, ő meg nem akarta elhagyni a menyasszonyát.

Jópár éve ennek, azóta néha összefutunk, beszélünk. Van egy kisfia, a nővel azóta is boldogok - látom rajtuk, a gesztusaikból -, én pedig 2 éve együtt élek a kedvesemmel.

Ha akkor ő szabad, máshogy alakul, nem volt az. Nem bánom, a párom remek férfi, most már ha a csávó maga ajánlkozna fel, akkor sem kéne.

Amúgy a páromat 1000km-ről ismertem meg cseten, félévig éltünk távkapcsolatban, mielőtt hozzá költöztem.

Szóval a távolság felnőtt embereknél nem szabad, hogy kifogás legyen.