Miért kell beszólni, hogy “játszod a felnőttesdit/papás-mamást”?

Másrészt pedig azt sem értem, hogy mi abban a gáz, hogy a szüleim támogatnak (egyébként, ha már itt tartunk, a páromat is a szülei támogatják és még rengeteg egyetemista barátom, barátnőm van, akit a szülei támogatnak...szerintem ez egyáltalán nem ritka dolog). Sőt, nem hogy nem tartom cikinek, de sajnos néha már úgy érzem, hogy az egy kivételes dolog, ha egy családban van szeretet, bizalom és nem veszekedésből, kiabálásból, zsarolásból, erőszakoskodásból stb., állnak a mindennapok...lassan majd már erre is büszkének lehet lenni. Szerencsére a szüleim anyagilag is megengedhetik maguknak, hogy támogassanak és ezt meg is teszik, mert számukra fontos, hogy segítsenek nekem, amiben csak tudnak és azt szeretnék, ha nekem több és jobb lehetőségeim lennének, amiket ki is tudjak használni. Én ezért hálás is vagyok, mert ez egy óriási segítség...főleg úgy, hogy látom, hogy más, akinek mindent egyedül, önerőből kell megoldania mennyit szenved pl. nemrég az egyik barátnőm hagyta ott az egyetemet, ami minden vágya volt és rengeteget tanult is érte, de nem ment neki, mert mellette rengeteget kellett dolgoznia, hogy egyáltalán a létminimumot biztosítani tudja magának. Emiatt én megmondom őszintén, hogy igenis örül, hogy a szüleimnek hála nekem van lehetőségem arra, hogy a tanulmányaimra koncentráljak és nem arról szól ez az időszak, hogy azon aggódok, hogy pl. mit fogok enni holnap, miből fizetem ki a bérleti díjat, hogyan vállalhatnék még plusz munkát és melyik órármól lógjak el, hogy el tudjak menni dolgozni...