Szerintetek az okés ha nehéz körülmények, gyerekkori traumák közül győztesen kikerülve, sőt mindezek ellenére lendületes, inspiratív és empatikus emberként elkerülöm azon lányokat akiknek ezek a problémák nem mondanak semmit?

Hasonló értékrend és gondolkodás (ami fontos a kapcsolatban) nem csak "traumák által" alakulhat ki...attól még lehet majd a párod eggyüttérző típus akkor is ha neki nem volt konfliktusa az apjával- (de pl belenevelték a gyengébbek tiszteletét.)

A másik dolog, hogy azon kívül, hogy ezek a régi sérülések jellemformáló hatásúak azért lássuk be hátrányunk is származhat belőle. (nem véletlen a lelki sem szóhasználat) Ilyenkor nem baj ha a másik nem teljesen ugyanolyan mint mi.

Én pl. gyerekkori kirekesztés és bántalmazás miatt új társaságban iszonyat lehengerlőn tudok viselkedni, mert még mindig bennem van a "kényszer", hogy le akarom nyűgözni a környezetemet, megszerettetni magam. (hisz ez anno kimaradt)Ilyenkor kifejezetten jó, hogy párom külső objektív szemlélőként esetleg "leállít" ha kell, és felhívja a figyelmemet arra, hogy nem kell ennyire mások véleményétől függenem. Lehet ha "hasonló" élményei lettek volna, nem tenné meg mert ő is túlzottan belevonódva érzelmileg...nyilván neki máshol vannak az "érzelmi vakfoltjai" olyankor én tudok segíteni neki kicsit hátrébbről nézni a dolgokat.