Mi a véleményetek egy olyan nőről aki közmunkás férfival jön össze?

Hogynagy a szerelem?

Az hogy lelkileg nincs egyensulyban magaval, esetleg meg talan ostoba is annak ellenere hogy egyetemre jar.

Talán ő is olyan nő, aki bárkivel hajlandó összejönni, aki a kezdeményezés terhét leveszi a válláról.

Egyiknek sincs önbizalma. A nő szerint ez az ő szintje, itt nincs kockázat. A férfi meg feladta, mielőtt élt volna. Mindkettőnek lenne még remény, mert fiatalok. A férfi is tanulhat és fejlődhet még, és a nő is összekaphatja magát, hogy megengedhesse magának, hogy legyenek elvárásai egy férfival szemben, az életével és a párkapcsolatával szemben.

Az, hogy az ő kettejük dolga. Magánvéleményként azért szurkolok, hogy jöjjön meg az eszük, húzzanak el innen Ny-Európába, amíg még nem késő, és hozzanak össze a hazainál sokkal könnyebben egy normális, legalább középosztálybeli szintű egzisztenciát (mind a ketten). Nem elvárom tőlük, csak szurkolok nekik.

Még mindig jobb, mintha egy munkakerülő naplopóval állna össze.

30 évesen egy lépést nem tett előre. Szerinted külföldre fog utazni önmegvalósítani? Esélytelen.

Nincs vele semmi baj. Nem csak a gazdag, egyetem utáni embereknek lehet jó esélyük. Aki pedig munkanélküli, az nem mindig tehet róla, vannak néha ilyen-olyan körülmények. Nekem például egy régi jó barátom munkanélküli, nem gazdag és még otthon él, még sincs vele bajom. Ettől még lehet jó, szerethető ember ő is, vagy bárki más, nem jó ha a munkától függ a dolog ennyire, meg a végzettségtől!

Nincs ezzel semmi baj! A szerelemben vannak korlatok? Úgy gondolom nincsennek! Nekem meg volt egy tanárom és a férje építőiparban dolgozott alkalmazottként! Imádták egymást és a tanárnőm nagy áradattal mesélt a szerelemről amit ő érzett a férfi iránt. Persze egy kettőnkkel volt bizalmas kapcsolata csak! Szóval kit érdekel legyenek boldogok más nem számít! Sok sikert Nekik!