Mi volt a legnagyobb tanulság a zàtonyra futott párkapcsolatodból?

# 10-es

Férfiként dettó ugyanezek + 1:

ha egy problémát nem lehet vele megbeszélni mert sértésnek veszi és hisztizik, vagy a szőnyeg alá sepri az ő problémáit akkor kuka.

az a baj, hogy akiről eleinte vagy akár 1 teljes évig is azt hiszed, hogy nála nincs jobb, végre megtaláltad a másik feled, végre minden igaz, és ő az életed a mindened, benne is csalódhatsz....

szóval egyet megtanultam, senkinek ne adj túl nagy bizalmat, sőt ne bízz senkiben sem.

Nézd meg évek múltán mennyi de mennyi megcsalás volt , és az egyik fél akár házas akár nem, szentűl hitte, hogy az ő társa vagy férje felesége az igazi makulátlan, őszinte és még is....

36 év után a bizalmam megszűnt mindenki iránt.

Ha túl sok mindenben különböztök, akkor erőltetheted amennyire akarod, akkor sem lesz belőle konfliktusmentes, egyetértésen alapuló kapcsolat. Ha már a legelején azon gondolkodsz, hogy talán nem illetek egymáshoz, akkor az a végén sem fog változni.

Illetve egyet kell értenem a 10. válaszolóval: ha már rendszeresen gondolkodsz azon, hogy szakítani kéne, akkor tényleg szakítani kell.

A legnagyobb tanulás:

Hiába teszel meg több száz km-ert, hiába teszel sok kis apró gesztust, vagy épp minden tekintetben igyekszel figyelemmel lenni a másikra (testileg, lelkileg) ha a másik csak szavakat(ígéreteket) tud adni ezekért cserébe felesleges együtt lenni:)

Olyan emberre ne vesztegesd az időd aki nem érdemli meg:)

Ne akarj mindenben megfelelni neki.

Ne alkalmazkodj mindenben.

Ha úgy érzed, hogy valami nem oké, akkor bizony valami nem oké.

Ne rá alapozd az életedet.

Ne hidd el, hogy mindig, mindennél jobban, örökké.

Ne hunyászkodj meg.

Ne te alkalmazkodj hozzá mindenben.

Az emberek nem változnak.

Ami elsőre nem működik, nem fog másodszorra sem. És harmadszorra sem...