Lányok ez már megfordult a fejetekben?

Ha hozzád hasonlóan a párom leírja piti, jelentéktelen, de irritáló kis semmiségeknek a problémáimat, akkor egy idő után nyilván nem fogok kussban beülni a sarokba, mint egy jól idomított asszonyállat, hogy nehogy véletlenül megnehezítsem szegény életét. Ha szerinte gyerekes, és infantilis dolgok bosszantanak, amire egy "hideg fejű, logikusan gondolkodó" (érzelmileg nulla) férfinak energiát sem érdemes pazarolnia, akkor nem illünk össze. Az empátia és támogatás kétoldalú; ha a párom félresöpri az érzéseimet, akkor - bármilyen manipulálóan fogalmazza is meg -nem érdemli meg tőlem sem, hogy beleéljem magam a helyzetébe.

Sajnos nem tudja mindenki hozzád hasonlóan megszabni, hogy mi jelentéktelen pi.....csogás, és mi nem, szóval a többség akarva-akaratlanul is fog olyasmiken problémázni, amit a másik hülyeségnek tart. De a lényeg a türelem.

(Megjegyzem sokak szemében azon problémázni, hogy másoknak "első világbeli" problémái vannak is eléggé első világbeli probléma.)

ez most olyan,hogy ha hazaérsz a kutya is fut oda egy simire.

itt az annyi a szitu,hogy meghallgatod aztán érdemben válaszolsz,azt sem kihagyva,hogy ha ő hibázott akkor azt is megmondod.

ezzel is demonstrálod,hogy odafigyelsz arra amit mond.

a lényeg,hogy figyelmesen meghallgasd.

ez nekem is para és idő volt megtanulni,mert munka után 1-2 órát legszívesebben magamban lennék és merednék a semmibe,nem pedig hallgatnám az első világ béli női problémákat,de ha az embernek vannak háziállatai akkor az felelősség is,mert az egyiket meg kell hallgatni a másikat meg le kell vinni pisilni.