Ha elszúrtok valamit, meddig hibáztatjátok magatokat?

Ritkán fekszek le úgy aludni, hogy rossz érzésem van magammal kapcsolatban.

Ami történt megtörtént, változtatni nem tudok rajta, csak tanulni belőle és a későbbiekben megfelelőbben viselkedni.

Ha a hibáért nem jár büntetés, akkor semeddig.

Ha jár érte büntetés, akkor addig, amíg ki nem derül, hogy megkapom-e. Kivéve, ha találok bűnbakot, mert akkor őt hibáztatom.

Tegnap elalvás előtt erre a kérdésre gondoltam. Majdnem visszakapcsoltam a gépet és kijavítottam magam, hisz nem volt teljesen igaz, amit mondtam. De túl fáradt voltam hozzá. :D Emiatt a hülye kérdés miatt is emésztettem magam egy kicsit, szóval az igazság az, hogy én is sokat emésztem magam, de törekszem arra, hogy minél hamarabb továbblépjek. Negatív dolgokként tekintek erre, amit próbálok kizárni az életemből, de emberből vagyok, nem sikerül mindig, viszont egyre gyorsabban megy a feldolgozás.

A tudatosság sokat segít az ilyen negatív érzések, gondolatok feloldásában. Én pl arra szoktam gondolni, hogy az életemnek úgyis vége lesz előbb-utóbb, szóval nem számít, hogy mi történik, mert 100 év múlva a kutya se fog rám már és a hülye kis problémáimra emlékezni. Ez az egyik, a másik pedig az, hogy rengeteget szenvedtem, ami nem hozott semmilyen eredményt, és ezáltal tudatosult bennem, illetve felismertem, hogy a szenvedésnek nincs is értelme. Csak elpazarolja vele az ember az idejét és az energiáit. Vannak jó kis mondásai a gyönyörű magyar nyelvünknek, amik közhelynek tűnnek, de a legigazabbak a világon és hatalmas bölcsesség rejlik bennük, csak meg kell látni bennük.

"Nincsen rózsa tövis nélkül."

"Csak az nem téved, aki sohasem cselekszik."

"Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel."

"A türelem rózsát terem."

Azt hittem, hogy értem ezeket, aztán utólag jöttem rá, hogy nem is. De most már igen, és nagyon igazak.

1 éve emésztem magam, de lassan talán elmúlik

19l

ha végérvényes akkor semeddig. nincs értelme

ha lehet változtatni rajta akkor azon töröm magam