Ha egy férfi tényleg nem szereti a párját akitől gyereke is van hogy tud vele együtt lenni?

Úgy, hogy az élet nem csak szeretetből áll. Gondolom két felnőttről beszéünk akik mérlegelték a dolgot és tudatában vannak annak, hogy bár a kezdeti mézes-mázos így szeretlek, olyan szerelmes vagyok időszaknak vége, de ott egy gyermek akiről gondoskodni kell közösen, együtt.

Ami azért elég nagy kötelék. És bár annak ellenére, hogy a nagy szerelem elmúlt még nem feltétlenül veszekednek állandóan, hanem ahogy írtad, jól kijönnek.

Persze el lehet válni, fel lehet rúgni mindent és lesz is a nő életében sok olyan férfi aki egy gyerekkel is bevállalja, hogy néha megdugja. Vagy marad egyedül és továbbra sem szereti senki, de már számítania sincs kire.

Kb. tinik gondolkodnak így, hogy csak és egyedül az számít, hogy én szeretve legyek, semmi sem fontosabb, még a gyerek sem.

Úgy hogy férfiként gondolkodik és nem pasiként.

Ha minden kapcsolat szétmenne ha elmúlik a szerelem akkor jól néznénk ki.

Aki úgy gondolkodik mint te az kb 14-16 éves szinten van EQ-ban.

Majd felnősz te is érzelmileg és el fogod tudni képzelni hogy a lángoló szerelmen túl is van élet.

Olyat is nehéz találni, akivel hosszú távon jól kijönnek.

És...ott a gyerek. Képzeld el, hogy van olyan apa, aki szereti a gyerekét. Minden nap látni akarja, része akar lenni az életének, nem bírná elviselni, hogy két hetente látja pár órára.

A szülő-gyerek kapcsolat sokszor erősebb kötelék, mint a szerelem. Nem múlik el, nincs elhidegülés, nincs olyan, hogy a szomszéd gyerekkel biztos jobb lenne együtt élni... Őt nem lehet egy kis popsi riszálással kiütni a nyeregből.