Mit csinálnátok, ha egyszer csak meglátnátok a (külsőre) tökéletes nőt/férfit?

Szegényt miért kell oltani, szerintem tök aranyos sztori. :) Nem mindenki full racionalista, én is idealista vagyok (néha sajnos), csak már idősebb verzióban. :D

Valahogy igen, ahogy Belle írta, össze kell szedned magadat és bátran nyitni, akár valami blődséggel, de nyitni. Aztán ha vevő a beszélgetésre, akkor már beljebb vagy! Ha nem jön össze hát max egy kicsit szomorú leszel, de el fog múlni!

Persze jön a mantra, hogy nem a nőnek "kell". Butaság, nincs sehova kőbe vésve, hogy csak a férfiak

kezdeményezhetnek only. :)

Legközelebb megint együtt utaztok, hajrá! :]

39F

Így már érthető, hogy honnan és mitől ered ez az “áhitat” belőled.

Mit tennék?

Hmm....mérlegelnék, gyorsan, mert általában olyankor “felgyorsul az idő”...végig gondolnám, hogy mennyire földhöz ragadt vagyok, hogy a külseje bejön, de belsőre meg lehet, hogy egy darab szemét. És én képes vagyok csak a külseje alapján ítélni, közben meg lehet, hogy a “szia” után jön egy “menny’ anyádba” és akkor én....ezért szólítottam meg őt? Ezért kár volt a gondolkodásra elpazarolt kalória. Ha meg egy nornális lány lenne, aki a “szia” után beszédbe egyeledne velem, és megismerném és összejönnénk......ez nem az én történetem....nekem keményebb drámát írt a sors.

Szóval....hagynám....füles be, zenebekapcs’ és buszonék tovább.

Én férfi vagyok, számomra az az ideális ismerkedési sztori, ha kiszemelek egy lányt aki tetszik v szimpatikus és látom h én is tetszem neki. Ehhez persze a nőnek jelet kell adnia.

Az életben gyakran másként működik, észre kell vetetni magunkat azzal, aki tetszik, h lássuk, kölcsönös e. A te esetedben is ez lenne a jó eljárás. Vetesd észre magad, adj jelet az illetőnek h tetszik és várd az ő reakcióját. ha viszonozza, akkor bárki léphet. ha nem viszonozza, akkor vagy nem tetszel neki, v béna aki nem meri felvenni a mézes madzagot. Mindkét eset felejtős.

Legutóbb én is kiszemeltem egy nekem tetsző nőt, addig küszködtem, míg észrevette h én észrevettem. szerencsére kölcsönös volt a szimpátia, így odamentem és megszólítottam. De sajnos nem lett folytatása, mert a második találkozáskor már került és azóta is kerül. Fogalmam sincs miért. Illetve van sejtésem, de az már egy hosszú sztori.

Lehetett volna nála esélyed.

De ha nem is így lenne, te, ennyire eltorzult elemzési készséggel biztos nem tudnád megmondani.

Növeld az önbizalmad, tanuld meg, hogy csak személyiség számít.

Nem létezik számomra tökéletes férfi,illetve attól hogy valaki "töklketes" külsőre nem biztos h belsőre is az.

Nem csinálnék semmit