Tényleg ilyen könnyen elkerülik egymást a normális nők / férfiak?

Nézz körül és megérted miért is van.

Ilyen a világunk. Az értékrend divatjamúlt lett.

Csak szex, bulik, pénz és a többi.

Az emberek a telefonjaikat bújják, ahelyett, hogy látnák ami körül veszi őket vagy akik.

Bizalom, mint maga mulandó, mindenhonnan csak a kísértés jön:tv,internet,hétköznapok.

Szomorú jövőkép az, ami előttünk áll.

Nagyrészt lustaság és társfüggőség az oka az ilyeneknek szerintem. Nem megy gyorsan az, hogy valaki 1, megtalálja a számára (külsőleg-belsőleg) ideális személyt 2, időt és energiát fektessen a kapcsolat felépítésébe.

Az emberek manapság instant párkapcsolatot akarnak. Kinéznek egy embert, legszívesebben átugornák a sok "maszlagot" hogy rögtön belecsöppenjenek a kapcsolat kellős közepébe. Jó esetben meg sem fordulna a fejedben, hogy összejöjj valakivel, akinek még csak nem is ismered igazán a személyiségét, de azt tapasztalom, hogy rengetegen fejest ugranának a kapcsolatba, az ismerkedést meg későbbre hagynák. Mintha valami stipi-stopi verseny lenne az egész.

Aztán később következik az, hogy megismerik úgy igazán a társukat, és kiderül, hogy az illető nem olyan, mint amilyennek elképzelték (ami teljesen logikus; ha nem ismersz valakit igazán, akkor a hézagokat a személyiségében a saját szád íze szerint töltöd ki) és ilyenkor vagy csalódnak, vagy csalódást okoznak a másiknak.

Fogalmam sincs milyen volt a múlt (nem vagyok naiv, 30/50/100 éve is nehéz és sz@r volt minden, de gondolom máshogy sz@r, mint manapság) de nem túl biztatóak a jelenben sem a dolgok. Csak hogy néhány példát mondjak, amik elterjedtek és rendkívül rossz mentalitásra utalnak:

- a szingliség a legrosszabb ami csak történhet veled; ha szingli vagy, akkor azonnal találnod kell valakit, mert különben garantáltan egyedül fogsz meghalni

- ha nincs társ, nincs életkedv - nehéz megfogalmazni ezt a jelenséget, de nagyjából annyi, hogy sokan ahelyett, hogy kitalálnák, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel azt várják, hogy jöjjön egy "nagy szerelem" az életükbe, ami majd kellő lökést ad nekik, hogy legyenek életcéljaik

- ha valaki, akivel nem vagy párkapcsolatban mesél neked az érzelmeiről, és problémáiról, akkor te egy szegény lelki szemetesláda vagy, akit csak kihasználnak a nagy semmiért cserébe

- a társadnak nem kell a barátodnak lennie + a szerelemnek nincs a világon semmi köze a barátsághoz. Sokszor van, hogy valaki kinéz egy ellenkező neműt, mondván, hogy nem rossz személyiség, el lehet vele beszélgetni lényegtelen semmiségekről, nem is ronda, DE az illető hobbijai idegesítőek, a világról teljesen más nézeteket vall. De ezek mellékesek, hiszen majd ő ellesz a saját barátaival, aztán nem kell részt venni a hülyeségeiben.

Sokaknak vannak önértékelési problémáik, amik miatt nem hiszik el, hogy lehet rendes társuk is, de sokan csak simán nem hajlandóak várni. Várni valakire, akivel van bennük valami közös, és várni a párkapcsolatba lépéssel addig, amíg ki nem derül, hogy tényleg illenek-e egymáshoz.