Lányok, nők! Mik a tapasztalataitok a társkereső oldalakkal?

tele van selejtes emberekkel, nehéz normálisat találni

egyszer találtam egy gyöngyszemet és szerelmes lettem, de később kiderült róla, hogy egy fuckboy. azóta kerülöm a társkeresőket

Nekem nincsenek rossz tapasztalataim. Fél évig voltam fent összességében. Persze, voltak idióták, de azok a való életben is vannak, nincs semmilyen különbség. Itt is-ott is szelektálni kell, ha az ember normális párt, komoly kapcsolatot szeretne.

4 pasival randiztam 5 hónap alatt, volt akivel többször is, de hosszabb távon nem illettünk össze egyikkel sem. A 6. hónapban ismertem meg ott az igazi szerelmet, aki azóta már a férjem:)

Szóval nekem, nekünk nagyon bejött a dolog, és sok ismerősömnek szintén így lett párkapcsolata, többen házasok is már. A férjem haverjai közt is vannak akiknek ilyen módon lett párja.

Az, hogy ha az arcképem van kinn, biztos kövér vagyok, ha egész alakos kép, biztos qrva. Legalábbis olyan üzeneteket írnak, amiket még qrvaként sem viselnék el.

Próbálkoztam társkeresőn. Sokat. Biztos van, akinek bejön...

Végtelenül türelmes és higgadt embernek tartanak a barátaim, sokszor rácsodálkoztak, hogy hogyan maradok kiegyensúlyozott és nyugodt bizonyos helyzetekben... Mégis, az az időszakom, mikor aktívan beszélgettem társkeresőn, egyszerűen olyan énemet hozta ki, amit addig nem is ismertem. Tudtam, sőt, sejtettem, hogy vannak ilyen emberek, de más ezt tapasztalni. Olyan szintű undort ébresztett bennem és olyannyira elfordultam az emberektől, hogy én sem ismertem magamra. Akkor álltam le vele, mikor már azzal keltem, hogy miért él ennyi hülye ember és miért nem döglik meg vagy tűnik el a pokolba mind. Mert egyszerűen gyűlölöm őket, a sok kúrni akaró, fantáziátlan, pofátlan, helyesen írni képtelen szánalmas gyerekes fäszfejet. Pedig sosem volt bajom az emberekkel, emberekkel dolgozom évek óta. De az a közeg abban a töménységben engem nagyon kiforgatott... És sokszor már a normális embereket is közönyösen, unottan, hidegen és némi undorral kezeltem. Nem akartam. De mikor egy normális üzenet mellé 50 másik jön, amiben vagy azt ecsetelik, hogy dugnának meg, vagy noszogatnak, hogy a semmiből találkozz velük, vagy már megint az a szánalmas mizu, mesélj magadról jön a köszönés után, amire már kívülről tudod a választ, annyiszor írtad le és belefásultál már, ezért inkább kitetted kicsit kicsinosítva bemutatkozásnak, de azt sem olvassa el senki... Én nagyon elkeseredtem és nagyon undorodtam a végére. Azóta eltelt fél év, letöröltem magam, leálltam, minden a helyén van. De többet a büdös életbe nem megyek fel oda, még pénzért sem.

Az ember ott olyanokkal találkozik, akikkel a való életben sosem találkozna, vagy nem bírna ki 5 percet sem mellette, legalábbis a randijaim ezt igazolják. Az ismerőseim, akik voltak ilyen helyen, vagy ugyanúgy olyan arcok, akiket bár ne ismernék, vagy azt vallják, amit én, hogy oda többet soha, vagy csak úgy, hogy 1 hónap vagy hét alatt valakire, aki valami szerencse folytán normális és rád talált, gyorsan lecsapsz, aztán tűzés onnan, amilyen hamar csak lehet.

Tettem fel kérdést ezzel kapcsolatban, jött a szokásos "biztos bevonzod őket" válasz. Az igazság az, hogy nem. Mert ha személyesen ismerkedek, és ahányszor személyesen ismerkedtem, egyetemen, házibuliban, melóban, sosem mentem olyan randira, aminek a végén pár a pofonon gondolkodtam vagy azon, hogy tűnhetnék el onnan... Sosem éreztem magam kínosan vagy megalázóan, sosem unatkoztam a másikkal. Társkeresőről ilyenek voltak a randik és a beszélgetések is. A személyes kapcsolathálóm pedig hatványozottan igényesebb és normálisabb, ezért mondom, hogy ha nem lettem volna fenn, az életben mi soha nem találkoztunk volna. Totál más világ. Amiből én nem kérek.