Nők, anyagias kérdés! Havi hány ezres fizetés az amit elvártok egy férfitól?

Lehetőleg

x>0

De ha éppen nem úgy alakulnak a dolgok, akkor segítek neki, támogatom, ha egy pár leszünk.

Addig ehet ő is az én fizetésemen vett kajából, stb., amíg nem talál új munkát, de ne lazsáljon ozt vakargassa. Hanem lehetőleg próbálja minél hamarabb összeszedni magát.

*és ott leszek mellette és támogatom abban is természetesen.

Nekem annyi az elvárás, hogy a pasim majd ne várja el tőlem, hogy eltartsam; ahogy én se fogom tőle, én is be fogok adni a közösbe annyit, amennyit kapok és beadhatok.

Nincs elvárásom, mert van párom, akit szeretek és ha egy darabig nem tenne a családi kasszába sem hagynám el.

Amikor összejöttünk ő majdnem a dupláját kereste mint én, de azt tudtuk, hogy nem lesz ez így sokáig. Ma ő 300 ezret keres én 350 ezret. Ő plusz egy havi fizetést kap év végén prémiumként, én negyedévente kapok egy havit + fél havi karácsonyi pénzt év végén. Vagyis jelen pillanat felém dől a mérleg nyelve, de ez a legkevésbé sem zavar.

Amikor összejöttünk az ég világon semmink nem volt, csak egy kis megtakarított pénzünk, két céges autónk és idővel egy közös albérletünk. Mostmár közös lakásunk. Nekem ez így volt tökéletes. Együtt teremtjük meg a közös javainkat fele-fele arányban és ugyan külön kasszán vagyunk, már nem számolgatjuk, hogy ki mennyit tett bele a kapcsolatunkba.

Egyébként 25 voltam, amikor összejöttünk és tudtam mennyit fogok keresni kb. néhány év múlva, vagy is kb. most. Nekem ez a szint volt kb. az elvárás és ennek az oka egyszerű. Nem azért tanultam és dolgoztam, hogy utána én legyek a kereső fél a családban, különben képtelenek lennénk megélni. Nem akarok az lenni, nem akarom én eltartani a családomat, nem akarok én dolgozni, amíg a párom van itthon gyes-en. Egyszerűen szerettem volna, ha ő is azt tudná nekem nyújtani/biztosítani, amit én tudok neki és ennyi.

Ne szedjük már szét a kérdezőt... igaz nem olvastam végig a kommenteket. De szerintem nem úgy értette, hogy mi nők elvárjuk, hogy a férfi eltartson minket.

Én sem vagyok anyagias, de van egy szint azért, ami felett igen. És most az egyik ex barátomról van szó. Pl. ő olyan volt, hogy én kerestem akkor havi 160,000-ret egy banknál érettségivel. Ő keresett 120.000-ret, szintén érettségivel, csak szakközépiskolai. Ő csoportvezető volt ennél a cégnél. Mondtam neki többször, hogy tovább kéne lépnie, de egyszerűen semmit nem tudott tenni az ügy érdekében. 32 évesen még addig sem futotta, hogy legyen egy autója, vagy jogosítványa. Én megértem, ha valaki szarul keres. De akkor nem gondolkodik, hogy valamit tenni kéne? Én akkor voltam 22, de már jobban kerestem, most pedig ugyanannál a banknál 400 000 felett. Kíváncsi vagyok, hogy ő most hol tart, még a 120.000-nél? és tényleg nem akarom lenézni, csak itt nem a pénzről van szó, hanem szerintem a lustaságról. És akik azt írják, hogy "jaj nem számít a pénz", azok vagy álszentek, vagy még sosem éltek együtt senkivel. Nagyon is számít a pénz. Párommal mindketten együtt élünk, jelenleg egy felújításra váró lakásban, és nem látjuk a végét. Minden hónap azon múlik, hogy mennyit keresünk, és a következő hónapban mit tudunk megcsinálni a lakáson. De ez egy közös cél, és igenis a fizetésért küzdeni kell és nem siránkozni. Ennyit szerettem volna :)

1) Mérnökként nem a férfitől fogom elvárni, hogy eltartson.

2) Mérnökként jó fizetésem van, így ha már dolgozik, jó pont.