Csak szerintem taszító a túl tökéletesség?

Szerintem értelmetlen, amit leírtál.

Nem értem, mit akarsz ezzel mondani. Egyrészt szubjektív, hogy kinek mi taszító. Léteznek olyan emberek, akiket valamely szempontból tökéletesnek tartok, pl. tanultak, nagyon intelligensek, sportosak. Ők azért taszítanak, mert attól félek, hogy engem elítélnének a hibáim miatt.

Külsőben is lehet valaki tökéletes (pl. tökéletes bőr, alak), de ettől én még nem föltétlenül vonzódom hozzá, azon az elven, hogy úgy se illenénk össze. Az ilyen emberek is, akár hiszed - akár nem, nehezen találnak partnert, hiszen olyant kell találniuk, aki megfelel az elvárásaiknak is.

Nyílván léteznek olyanok is, akik csak tökéletesnek akarnak tűnni (pl. social media felületén photoshoppolt képek), de ez nem mindenkire igaz, létezik ember, aki naturalba tökéletes, legalábbis szebb, mint a legtöbb ember.

“tömegekbe való beilleszkedés”

Ez a tömegtől is függ, van ahol épp azzal illeszkedsz be, ha ellentétesen viselkedsz. Pl. olyan környezetben voltam, ahol mindenki, legalábbis a legtöbben elég natúr emberkék voltak, a legtöbben nem gondolták menőnek a festett szemöldököt, a túlzott sminket. Olyan embert ítéltek el közöttük, aki kissé pláza cica stílusú, butácska felszín lény. Ő is gondolom nem azért olyan, amilyen, hogy a körmyezetének megfeleljen, mert a kőrnyezete inkább kritizálta a milyenségét.

Én a kérdezővel értek egyet.

Nálam ez már nem tökéletes, hanem egy torz kiütközés. Valószínűleg megfelélési kényszer amúgy. Be van "állítva" egy ideál, aminek ha megfelelsz faxa (hmm.. Fennakadtam a trágárságszűrőn) csaj vagy pasi vagy. De közben az emberi kapcsolatok, a való élet kiesik nekik. Az ember nagyon nem tud mást csinálni, mint nem foglalkoznk velük. Ha szerencséjük van, kinyílik előttük a világ, rájönnek, hogy a steril világnál jobb egy élettel megtöltött világ. Vagy nem. Úgy is lehetnek boldogok.

Mindenesetre fura. Főleg, hogy ezen általában tizenévesen majd' mindenki átesik, mégis a tökéletesség hajszolók fiatal felnőttek. Találn kitolódik az életkor.

#5 Attól függ, hogy miről beszélünk. Nem mindenki megfelelés kényszerből adodóan “tökéleteskedik”, van aki természetéből adodóan olyan. (Leszögezem, nem hiszek abban, hogy bárki is tökéletes, de valamely meghatározott szempont alapján ítélhetek annak valakit)

Pl. testvéremet kiskorunktól kezdve olyan embernek láttam, aki ideális és felnézek rá. Semmilyen igyekezetet nem kellett hoznia azért, hogy pl. jó alakja legyen, ritkán sportol, de karcsú, feszes alakja van hozzám képest, miközben én sokat igyekszem, mégsem vagyok megelégedve magammal sokszor. Tehát a tökéletesség nem igyekezet kérdése. Ja és neki az emberi kapcsolatai is nagyon jók. Sok hozzáhasonló példát ismerek, de ez nem igyekezet kérdése, inkább annak születik valaki, a nem-megjátszott az igazán kiemelkedő ember kiskorától kezdve olyan.

Az hogy valakinek bajok vannak az emberi kapcsolataival, valahogy nem ahhoz köthető, hogy tökéletes, tehát számomra értelmetlen általánosítás ez, mintha már nem láttam volna sok tökéletlen magányos lúzert.

Szégyen, hogy ezt hívod tökéletesnek, ill annak látszatának.

A tökéletest elkezdett ember nem vágyik ilyenre, a külsejét nem tekinti sajátjának, csak az elméjét, nem akar beilleszkedni sehova se, nem hogy babylonba.

Nagyon nagyon szomorú életed van.

Tanulj.