Megbeszéltük, hogy haverok leszünk, nem pedig párkapcsolat miatt ismerkedünk. Miután lett párom, többé nem keresett, egy szavakkal válaszolt, ha kérdeztem, hogy van. Miért?

Oh, értem. De ez olyan szörnyű, hogy tényleg semmit nem ér ilyenkor a másik fél szemében az a beszélgetés mennyiség, az a feeling amit a közös programjainkon átélünk, ha nem vele dugok, akkor kopjak le, nem vagyok érdekes, az sem érdekli, ha felfordulok?

Olyan szomorú, hogy így működik a világ. Én tényleg akartam vele barátkozni, mert 10 éve nem találkoztam olyan figurával, akivel ennyire egy volt a hobbink, és megtaláltam volna a közös hangot benne. :-(

Napi rinya off.

Értem, amit írtok. Csak őt nem értem. Pont azért lep meg ez, mert ezt már átbeszéltük, túltárgyaltuk, hogy nem alkalmas a tér és az idő, vagy hogy mondjam, hogy mi kapcsolatba kezdjünk, ő meg komolyat akar, meg fiatalabb is nálam. Nem úgy volt, hogy ő loholt utánam, és és mondtam, hogy csak barátnak kellesz, hanem a munka után észrevettük, hogy lennének olyan közös programok, ahová egyikünknek se nagyon van más, akivel elmenne, viszont mindkettőnket érdekel a témája, ezért akkor végre nem kell kihagyni, vagy egyedül menni, hanem együtt is lehet, de ettől még csak haverok vagyunk, nem kell másban gondolkodni, és ezt ő is mondta nekem, nem csak én, sőt, tudom, hogy randizott ő is mással, szóval most komolyan ez egy óriási csalódás nekem, ha valóban azért. Gondoltam, hogy esetleg neki lett komolyabb nője, és akkor már rám nincs szüksége, de előtte is randizott, de attól még nem hanyagolt el. Vagy esetleg, ha lett neki barátnője, ő tett engem tiltólistára, bár ez is megint csak szomorú.

Azt fogom neki megírni, hogy megértem, ha nem akar velem barátkozni, vagy ha esetleg lett neki már párja, és így nem férek bele az életébe, de legalább annyit írjon meg, hoy miért nem keresi már a társaságomat búcsúzóul, mert én igényelném az övét barátilag.

Erre gondoltam.