Lehet, hogy valami baj van velem? Ez hogy létezhet? Mi kellene tennem?

Én sem tudok egy igazi kapcsolatot sem felmutatni, de mindegyik pasin túltettem magam, a saját érdekemben.

És ennél több nem is kell. Te is próbáld magad lekötni, magadra szentelni az idődet, és sokkal könnyebb lesz.

Sajnos ennyit tudok segíteni. Kitartás!

21L

Szia!

Megpróbálom nagyon rövidre fogni, lehet hogy listás felsorolást fogok alkalmazni, mert hajlamos vagyok kuszán fogalmazni :D naszóval

- nehéz úgy, hogy a társadalom azt a normák tolja a képedbe, hogy akkor vagy szexi meg kelendő meg mittudomén (röviden: normális), ha volt kapcsolatod. Ha ennek nem felelsz meg, automatikusan rossz érzésed lesz, mert ebben a társadalomban nőttél fel. Még akkor is nehéz, ha egyébként tudod, hogy nincs ezzel-veled semmi baj

- most gondold el, mennyire károsan hat, ha nincs egy ilyen stabil, pozitív önképed (márpedig a kérdés erről árulkodik ugye :D )

- ha nincs, és a normák meg a negatív tapasztalatok szétszedik azt, amit gondolsz magadról, akkor egyre inkább ráirányul a figyelmed arra, hogy vajon van-e baj veled, és elkezesz azért kapcsolódni, hogy visszaigazolást keress

- amivel csomó baj van: egyrészt a másik érezheti, hogy nem vagy oldott, de ami nagyobb probléma: ilyenkor a TE igényeid nincsenek sehol, mert nem azt figyeled, hogy a másikkal hogy jössz ki, hanem hogy kiváltod-e a megfelelő reakciót (amiből leszűröd a számodra pozitív következtetést, mivel az alapkérdés, hogy van-e veled baj -még ha nem is mindig ilyen tisztán)

- mindez oda vezet, hogy egyre többet élsz a fejedben (agyalsz, ábrándozol, jósolsz, képzelsz el dolgokat, stb), és egyre kevesebbet cselekszel: ezzel párhuzamosan a kudarcba fulladt cselekvések (amiknek az oka sokminden lehet: a te képzeleted mégis a számodra LEGFÉLELMETESEBB magyarázatot fűzi hozzá rögtön, mivel az alapkérdés: van-e baj veled?*)

- így létrejön egy idő múlva akár saját magát újratermelő folyamat, ami a minél több negatív megerősítéshez és fejben éléshez vezet (azt írod: "plátói szerelem". Szerintem - tapasztalataim szerint legalábbis - ez annyit jelent jelen esetben, hogy valakit szétidealizálsz)

- minél többet élsz fejben, annál kevésbé látod magad is, meg a másikat is reálisan: mivel a másik nagyrészt egy pozitív visszaigazolás forrása. Ezen kívül nem tudod őt reálisan látni, mivel nem ő van az érdeklődés középpontjában, hanem valami egészen más. Ezért mindenfélét projektálsz bele (ezt amúgy mindenki csinálja, csak nem mindegy, mekkora mértékben, meg hogy milyen egyéb dolgok vannak még a sztoriban)

- mindezek miatt csökken az esélye, hogy egy egészséges, normális kapcsolatot tudj létesíteni: mivel meg sem látod a másikat, magadat is rossz helyre teszed. Ezt aki "normális" (értsd: akivel egyenlő és egészséges, szeretre alapuló, megbocsátó, önkritikus stb kapcsolatot lehet fenntartani), elkerüli

FONTOS: gondold át ezt, de tényleg, és ha úgy ítéled, hogy van ebben valami, akkor tegyél kérlek magadért valamit!

Ja meg még azt akartam, hogy tuti nincsen veled semmi baj. Viszont ha ezt a gondolatot dédelgeted, nevelgeted a gondolataid sarkában, akkor idővel szép nagyra fog nőni, és a szorongás átveszi az uralmat, és egyre nehezebb lesz legyőzni.

Mondom még egyszer: nincsen veled semmi baj, ebben egészen biztos vagyok! <3

Nagyon sok szerencsét kívánok neked meg kitartást! :)

*és az biztos, hogy van egy rémképed magadban arról, hogy mi a baj veled: ez minél összefüggőbb, annál nehezebb lesz szétszedni. De lehetséges, bármilyen régóta is érleled magadban ezt az összefüggő negatív énképet, aminek már csak mozgósulnia kell egy-egy negatív tapasztalat által!